Bizonyára senki nem áll elő a gonosz védelmében (vagy a gonoszként való azonosítása
érdekében), de úgy tűnik, mindkét párt egymásra utal, amikor ilyen kifejezést használ.
A Bidenre szavazók 80 százaléka és a Trumpra szavazók 84 százaléka egyetért azzal,
hogy a másik párt választott tisztségviselői "egyértelmű és jelenvaló veszélyt
jelentenek az amerikai demokráciára".
Ami az "értékeket" illeti, a Trump-szavazók közel 90%-a úgy véli, hogy a Demokrata
Párt "meg akarja szüntetni a hagyományos értékek befolyását az amerikai életben és
kultúrában", míg a Biden-szavazók 78%-a ugyanezt gondolja - a "hagyományos"
helyett a "progresszív" kifejezést használva.
A megosztottságot nem feltétlenül a gyűlölet vagy a megvetés okozza - sok esetben a
félelem.
A Biden- és a Trump-szavazók (80% és 82%) egyaránt aggódnak amiatt, hogy ők vagy egy
hozzájuk közel álló személy "a jövőben személyes veszteséget vagy szenvedést élhet át [az
ellenzéki párt] politikájának hatásai miatt".
Mindkét párt csaknem háromnegyede elvesztette a hitét az Első Alkotmánymódosításban,
azt sugallva, hogy "egyes szélsőséges [jobb/baloldali] médiaforrások annyira valótlanná
váltak, hogy cenzúrázni kellene őket, hogy megállítsák a veszélyes hazugságok
terjesztését".
Mindkét párt az ellenkező "oldalnak" kedvező médiát az adott párt, de facto karjának tekinti:
a demokraták 77%-a a Fox News-t a GOP álhírekkel teli sajtóorgánumának tartja, míg a
republikánusok 88%-a az MSNBC-t a liberálisok kiszolgálóinak fészkeként írja le.
Láthatóan kevés teret látva az árnyalatoknak, a Trump-szavazók 76%-a kijelentette,
hogy "nincs valódi különbség a demokraták és a szocialisták között", míg a Biden-
szavazók 56%-a ellenben azt állítja, hogy "nincs valódi különbség a republikánusok és
a fasiszták között".
Miközben arról fantáziálnak, hogyan hozhatnák rendbe megosztott nemzetüket, egy
tekintélyes kisebbség mind a bal-, mind a jobboldalon szabadjára engedte belső
totalitáriusát, azt sugallva, hogy "Amerikának jobb lenne, ha bárki is legyen az elnök, anélkül
hozhatná meg a szükséges intézkedéseket, hogy a Kongresszus vagy a bíróságok
korlátoznák".
Bár ez az arány a demokratáknál csak 46%, a republikánusoknál pedig csak 44%, mindkét
"oldal" elég nyíltan nyilatkozott arról, hogy egy "erős vezető" után vágyik, aki "el tudja
pusztítani a társadalomban ma uralkodó radikális és erkölcstelen áramlatokat".
A republikánusok 82%-a hajlandó volt egy ilyen erős embert (vagy erős nőt) felkarolni, és
még a demokraták 62%-a is helyeselte az ötletet. Hasonló arányban vélték úgy, hogy "sok
radikális, erkölcstelen ember próbálja tönkretenni a dolgokat" és hogy "társadalmunknak meg
kellene állítani őket".
A közvélemény-kutatók nem kérdezték meg nyíltan, hogy kik lehetnek ezek a radikális,
erkölcstelen emberek, talán azt feltételezve, hogy a másik pártot akarják bűnbaknak