Tehát amikor egy ajtóhoz lépünk és kinyitjuk ami az észleléshez elengedhetetlen
lesz, az a döntéshozatal, több ezer döntés a szoba méretét, a falat, a magasságot, a
szobában lévő tárgyakat illetően. 99 százaléka annak, amit látunk nem a szemünkön át
ér el hozzánk. Hanem amit arról a szobáról kikövetkeztetünk! Tehát mondhatom azt,
némi bizonyossággal, hogy "gondolkodom, tehát vagyok". De azt nem mondhatom,
hogy "Te gondolkozol, tehát vagy", mert "te" csak az én észlelő-buborékomban
létezel!
04:00
Töprenghetünk és filozofálgathatunk ezen, de nem muszáj ezt tennünk az elkövetkező
100 évben. Mert feltehetünk egy nagyon is konkrét kérdést. "Tud-e az agy ilyen
észlelést létrehozni?" Képes-e rá? Van-e olyan anyag, amiből ezt létrehozza? Éppen
ezt fogom ma elmagyarázni Önöknek.
04:19
Tehát a világegyetemnek 11 milliárd évébe került megépíteni az agyat. Kicsit javítania
kellett rajta. Hozzá kellett toldani a elülső részhez, hogy legyenek ösztöneink, mert a
szárazföldön kellett boldoguljunk. De az igazán nagy lépés a neokortex, az agykéreg
volt. Ez egy új agy. Szükség volt rá. Az emlősöknek szükségük lett rá, mert meg kellett
birkózni az utódneveléssel, a társas interakcióval, és az összetett kognitív
funkciókkal.
04:48
Vagyis gondolhatunk úgy a neokortexre, mint a világegyetem legnagyobb
vívmányára amiről tudunk. Ez egy csúcspont, egy végső termék amit az univerzum
létrehozott. Annyira sikeres volt az evolúció során, hogy az egértől az emberig
terjeszkedve ezerszeresére nőtt a idegsejtek száma, ezzel létrehozva ezt a szinte
félelmetes szervet, rendszert. És ez még nem az evolúciós út vége! Valójában a
neokortex az emberi agyban a mai napig hatalmas sebességgel fejlődik.
05:25
Ha közelebbről vizsgáljuk a neokortex felületét látni, hogy kisebb modulokból áll, G5
processzorokból, mint a számítógép. Csak itt több millió van belőlük. Ezek olyan
sikeresek voltak az evolúció során, hogy sokszorosítottuk őket és egyre többet
toldottunk az agyunkhoz belőlük, míg már nem volt több hely a koponyánkban. És
akkor az agy elkezdte összehajtogatni magát, ettől olyan tekervényes a
neokortex. Oszlopokat zsúfolunk be, hogy még több agykérgi oszlopunk legyen amik
összetettebb feladatokra képesek.
05:57
Úgy is nézhetjük az új agykérget, mint egy versenyzongorát, egy több millió billentyűs
zongorát. Minden egyes agykérgi oszlop más hangot ad. Ha ingereljük, létrehoz egy
szimfóniát. Ám ez nem csak az észlelés szimfóniája! Ez a saját univerzumunk,
valóságunk szimfóniája! Persze évekbe telik megtanulni mesterien játszani a több
millió billentyűn. Ezért kell a gyerekeket jó iskolákba küldenünk, remélhetőleg végül