tarkítva a tudományos szakzsargont, mert valamilyen téves elképzelés szerint ez támogatja
az ő sajátos "woke" politikájukat.
Még rosszabbak az ipari egészségügyi és biztonsági fanatikusok. Ez a szekta rettegve hisz
abban, hogy minden ijesztően hangzó szalagcímre, amelyet a 24 órás hírcikluson keresztül a
koponyájukba pumpálnak, létezik egy mágikus technológiai megoldás. Azt hiszik, hogy a
rasszizmustól a veszettségig mindenre van csodaszer, és ennek eredményeképpen vakon
támogatták tömegtermelő társadalmunk néhány égbekiáltó ipari szörnyűségét. Ezek az
emberek azt hiszik, hogy élő végtagokat és szerveket termeszteni transzplantáció céljából,
mint egy emberi húsfarmon, nagyon jó ötlet.
Az exogenezis az anyaméhen kívül növesztett babát jelenti.
Ennek a kutatásnak az egyetlen nem borzalmas aspektusa a koraszülöttek kihordására
szolgáló prototípus kifejlesztése. De sajnos minden olyan esetben, ahol a nyugati liberális
tudomány a koraszülött babák exogenezisére hivatkozik, ott az izgatott követést találjuk: "és
talán képesek leszünk teljesen eltörölni az emberi méhet."
Minden ilyen terv - beleértve az élelmiszeripar Frankenstein-laboratóriumi kísérleteit a
"hústermesztésre" - hajlamos az életet kifejezetten ipari szemszögből szemlélni. A földi
életet, ha tisztán materialista és számszerűsíthető szempontok szerint nézzük, úgy
kezelhetjük, mint a gyári sertéseket vagy tyúkokat. Számok kérdése, a legtisztább
gyakorlatiasság rendszerében.
A globalista élelmiszer-forgalmazók semmit sem szeretnének jobban, mint élő, sütőkész
csirkefalatkákat termeszteni egy óriási laboratóriumban. Talán már így is van?
Úgy tűnik, az emberek sincsenek messze a hasonló bánásmódtól. A világ globális elitje sok
tekintetben napról napra közelebb kerül ahhoz, hogy hasonlóan gondolkodjon azokkal az
emberekkel szemben, akikért felelős - egyre inkább csak a számok kezeléséről van szó egy
táblázaton.
Hogyan tartsák őket "biztonságban" a "saját hasznukra". Minden nem materialista
megfontolás elvész ebben a végső iparosításban: az emberi jószágok raktározásában. Nem
tekintélyelvű fegyverrel, hanem a félelmeink manipulálásával. Az a törekvés, hogy magunkat
gyári állattenyésztésben tartsuk, a biztonság szolgai megszállottságából fakad.
Eddig a szintetikus méhvel kapcsolatos kísérleteket állatokon végezték, kemény akril
tartályok és műanyag zacskók segítségével, amelyek mesterségesen fenntartott
méhszöveteket tartalmaznak - lényegében egyfajta borzalmas műanyag tojást. Egy
megfelelően működő "terhességi tojás" (mesterséges méh) létrehozásához olyan
technológiára van szükség, amely mesterséges méhlepényt hoz létre, ez a jelenlegi
akadályuk.
Elképzelem, hogy ez is valamiféle műanyag förtelem lesz. Csak elképzelni tudom, hogy a
már most is műanyaggal mérgezett társadalmunkban mit eredményezhet, ha az embereket
az élet kezdetétől fogva műanyag poli-micsodában hordozzák és nevelik. A magzatvíz
mesterséges helyettesítőjét is fel kell találni, hogy a szintetikus méh techno-álma végleges
legyen.