A Titoktartás: The American Experience című, 1999-
ben megjelent könyvében Moynihan azzal érvelt,
hogy az amerikai politikát szisztematikusan
torzították a hírszerző ügynökségek értékelései,
amelyek eltúlozták a Szovjetunió gazdasági és
katonai erejét. Mivel az ügynökségek titokban
működtek, a túlzások nem csak védve voltak az
ellenőrzésektől, hanem perverz módon saját
növekedésüket is táplálták.
Idővel ez a folyamat alapvetően átalakította az amerikai
politikai rendszert. "A titkolózás a szabályozás egy
formája" - írta Moynihan a könyv nyitó sorában.
A szabályozásnak ez az új formája felügyelte a
demokratikus eljárásokat és a hatalmat a választott
kormányzat árnyékában működő bürokráciákra
ruházta át.
Kritikái ellenére Moynihan fenntartotta, hogy a titkolózás "időnként legitim és
szükséges".
Megfigyelte azonban a titkok tipológiáját, amelyben két kritikus különbségtétel volt.
- Az első a külügyekben a nemzetbiztonság érdekében alkalmazott titkok és a
belföldön az amerikai állampolgárok tevékenységének szabályozására használt titkok
között volt. - A második, ehhez kapcsolódó felosztás a funkcionális és a szimbolikus titkok
között volt.
Edward Shils szociológus 1956-os The Torment of American Secrecy (Az amerikai
titkolózás kínjai) című könyvének hatására Moynihan kidolgozta a titkok mint a
bürokratikus társadalmak társadalmi tényezőinek elméletét.
Richard Gid Powers történész a Secrecy című könyv bevezetőjében ismerteti e
megközelítés körvonalait: "Max Weberre és Emile Durkheimre támaszkodva [Moynihan] úgy
látta a titkolózást mint a szabályozás egy formáját (Weber), amely gyakran rituális
formát ölthet (Durkheim) a kívülállók és kritikusok megbélyegzése
érdekében (megkülönböztetve a funkcionális titkolózástól, amely egyszerűen arra törekszik,
hogy a kritikus információkat távol tartsa az ellenségtől).""
Ahogy a titoktartás és titkolózás a kormányzó hatalom alapjává szélesedik, az, ami
emberi dolog - félni az ismeretlentől - a paranoia és az összeesküvés fogyasztásának
kultúrájává metasztatizálódik.
Moynihan nem volt egyedül, amikor előre látta ezt a végkifejletet.
George Kennan amerikai diplomata, a hidegháború másik kitartottja, George Kennan
is kifejezte fenntartásait a kémkedésnek mint politikai eszköznek a normalizálásával
kapcsolatban.