- Milyen szerepet játszanak a szimmetriatörések az elektromos rendszerekben?
- Mi köze van a kvantum-vákuumnak az elektromossághoz?
- Hogyan jön létre az elektromos mező és hogyan halad a térben?
- Hogyan vetül ki egy erőhatás?
- Mire használható a beviteli dipólus?
- Honnan jön a kimeneteli energia?
- Miért létezik a megfigyelhető energiák megmaradásának jelensége?
- Mi az energia?
Szöveges átirat
I. RÉSZ
Az Univerzumban az energia mennyisége végtelen. Tömeggel kapcsolatba lépve, az energia
láthatóvá válik. Az elektron energiája elsőrendűen nem az elektronból származik, hanem a
kvantum-vákuumból, a téridőből.
Az elektron egy csatorna szerepet tölt be, ami integrálja az energiát a kvantum-vákuumból
és az energia egy másik formájába alakítja át, az elektromos mezőbe. Ezt a
fajta energiaátalakítási folyamatot a szimmetriatörés jelensége teszi lehetővé.
Az elektromos rendszerekben az elektronok és az elektromos mezők alapvetőek. Emiatt a
szimmetriatörések szintén alapvető szerepet játszanak minden elektromos körforgásban
(áramkörben).
Az anyag és a téridő szoros kapcsolatban álló jelenségek. Mivel az anyag határozza meg a
téridő hajlását, és a téridő határozza meg az anyag mozgását, ezért az ún. anyagi dolgok
inkább a téridő függvényét képező jelenségek, mint olyan jelenségek, melyek egymástól
függetlenek volnának.
A modern fizikában nemcsak a térbeli energiamezőt tekintjük a kvantum-vákuum
függvényének, ugyanis az atom összetétele is kvantum-fluktuációkból épül fel.
Tehát az anyag nem önálló létező, hanem a téridő egy minősége. Ha a téridő határozza
meg az atom mozgását, akkor a téridőnek egy fajta energiát kell tartalmaznia.
II. RÉSZ
Egy ismert módszere az energia kicsatolásának a látszólag üres téridőből a Casimir-effektus.
A Casimir-kísérlet két egyenletesen sima lemezzel végezhető, azok egymás közelébe
helyezésével. Éppen mielőtt érintkeznének, egy vonzó erőhatású energiamező jön létre.