1 ⃣ Oroszország előnye abból fakad, hogy katonai képességei a potenciális
konfliktusövezetben messze meghaladják az USA és a NATO képességeit és hogy
Oroszország abban a helyzetben van, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása
esetén is erőt tudjon alkalmazni. A nyugati nemzetek ezzel szemben azt hangsúlyozzák,
hogy semmiképpen sem keverednének bele közvetlenül a konfliktusba.
2 ⃣ Amerika előnye abban rejlik, hogy nemzetközi dominanciája van a média és a
tájékoztatás területén, beleértve azt is, hogy képes egy számára kedvező és Oroszország
számára rendkívül kedvezőtlen globális narratívát felépíteni:
"Moszkva egy ragadozó és könyörtelen agresszor; mindenkinek kötelessége szembeszállni
Oroszországgal; alapvetően meneküljetek az életetekért, mielőtt túl késő lenne".
Az USA már most is a legteljesebb mértékben használja ezt az eszközt, olyannyira, hogy
figyelmen kívül hagyja annak az országnak az érdekeit, amelyet állítólag védeni akar
(Ukrajna), és elutasítja annak gyenge kéréseit, hogy Amerika hagyjon fel az információs
hisztéria felkorbácsolásával.
A valóságban senki sem akar katonai megoldást, mivel az minden fél számára hatalmas
kockázatokkal jár.
Párhuzamot lehetne vonni a jelenlegi fejlemények és az 1962-es kubai rakétaválság
között, amikor a világ az atomháború szakadékánál állt. Természetesen bizonyos
fenntartásokkal:
ℹ Egyik fél sem fenyeget közvetlenül nukleáris konfrontációval; a felek erőforrásai és
képességei aszimmetrikusak; a valós és a "virtuális" veszély közötti határvonal elmosódott;
és a tét regionális, ami nem jelenti azt, hogy alacsony. Mégis, az érzékelt hisztéria
szempontjából a két helyzet nagyon is összehasonlítható.
ℹ A legjobb esetben ugyanaz a forgatókönyv lenne, mint a kubai rakétaválság idején.
Egy bizonyos ponton mindkét fél felismerné a további eszkaláció által jelentett súlyos
veszélyt, és közvetlen érdemi tárgyalásokba kezdene a kölcsönös garanciák alapjainak
kidolgozása érdekében. Ez a megközelítés 1962-ben megalapozta a két blokk közötti új
kapcsolatrendszert, amely a hidegháború második felét biztonságosabbá tette és
lényegesen kevésbé kellett tartani a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen, frontális
konfrontációjától. Ma is ez tűnik az optimális útnak. (A teljes cikket fordította: VilagHelyzete)