A támadás hadászati szempontból teljesen értelmetlen (hiszen a hadsereg nem volt
számottevő mértékben jelen, a vasúti pályát pedig hamar helyreállították), stratégiailag pedig
haszontalan (a lakosság remélt lázadása elmaradt, mert annak jelentős része egyszerűen
elégett, a maradék meg magát meghúzva elbújt) volt, a várost viszont gyakorlatilag
lenullázta.
Drezdában nem lehetett elbújni, mivel az égő város elszívta az oxigént és az emberek a
pincékben egyszerűen megfulladtak!
A módszert először Hamburg bombázása során próbálták ki még 1943 nyarán, és láthatóvá
vált azonnali, döbbenetes hatása, és amely kb. 60 000 áldozattal járt!
Sok helyen megszűntek az utcák, csak onnan lehetett felismerni őket, hogy ott alacsonyabb
volt a törmelékhalom. Halottak feküdtek mindenhol, a járványveszély miatt nyílt tereken
égették el a holttesteket, de a romok alatt még évtizedekkel később is találtak mumifikálódott
testeket.
Sir Arthur Bomber Harris szerint:
"A városok elleni támadások, mint bármely más háborús cselekmény elviselhetetlenek,
kivéve, ha stratégiailag indokoltak. Stratégiai célból akkor lehetnek megalapozottak,
amennyiben hozzá tudnak járulni a háború lerövidítéséhez, mihamarabbi befejezéséhez és
képesek megőrizni a szövetséges katonák életét. Véleményem szerint egyáltalán nincs
jogunk feladni az ilyen harcokat addig, amíg meg nem győződtünk arról, hogy nem hoznak
ilyen eredményeket. Személy szerint én nem tekintem a németországi városok
maradványainak egészét még egyetlen brit gránátos csontjaival egyenértékűnek sem."
Film: https://youtu.be/XCbRiZYwIIQ
Történelem cikk: 1945. február 13. | A szövetségesek elpusztítják Drezda városát
(rubicon.hu)