abban a kérdésben, hogy mi legyen a helyes válasz az ukrán válságra. Míg Olaf Scholz
kancellár kitart amellett, hogy az Északi Áramlat 2-t nem szabad politikai kérdéssé tenni,
addig Annalena Baerbock külügyminiszter inkább amerikai kollégáival ért egyet, bár a
gyakorlatban neki is be kell tartania Scholz döntéseit. Interjúiban megkérdezik tőle, hogy
miért van ő progresszív állásponton, a kancellár pedig miért nem.
A konfliktus már kialakult, és nem fog megszűnni, ha az ukrán válság megoldódik,
akárhogyan is. Rejtett sebként marad meg, amely folyamatosan emlékeztet önmagára, és
veszélyezteti a szociáldemokraták, zöldek és szabad demokraták által alkotott
kormánykoalíció egységét. Ezt a szakadást csak úgy lehetne elkerülni, ha
megakadályoznánk egy háború kitörését, ami azt jelenti, hogy Németországnak biztosan
nincs szüksége vérfürdőre.
Te ma mész, holnap én megyek.
Párizs megerősíti Berlin diplomáciai rendezésre vonatkozó felhívását. 2022. január 25-én
Scholz kancellár személyesen tárgyalt erről a kérdésről Macron elnökkel, és mindkét vezető
egyetértett abban, hogy Moszkva szankcionálása a végső eszköz kell, hogy legyen, és
hogy a Kreml tárgyalási kérését nem szabad elutasítani, különösen mivel Oroszország
számos nemzetközi mechanizmusnak, köztük a Normandia Format tárgyalásoknak is
részese.
Egyesek azonban ezt inkább a gyengeség jelének, mintsem a diplomácia diadalának
tekintik: a Politico egyik forrása szerint a német-francia elképzelések egy része nem
elfogadható egyes közép- és kelet-európai országok számára.
Különösen a Putyin és az EU vezetői közötti esetleges csúcstalálkozóra vonatkozó javasolt
ötlet sokkolta sok diplomatát és tisztviselőt, akik inkább úgy gondolják, hogy Ukrajnát úgy kell
"megmenteni", hogy sok csapatot küldenek Oroszország ellen, vagy megelőző
intézkedésként megfeszítik Oroszország hozzáférését minden lehetséges nemzetközi
rendszerhez.
A Guardian sietett magyarázattal szolgálni, mondván, hogy Franciaország egyszerűen
nem látta a tervezett invázió jeleit.
Ha Emmanuel Macron ezt nyilvánosan kimondaná, akkor szembe menne a NATO-val és az
USA-val az élén, de nyilvánvalóan nem sieti ezt megtenni, és elveszíteni mindent, amit
Párizs ebben az esetben elveszíthet. Hivatalosan tehát Franciaország támogatja a szankciós
tervet, és Marcon elnököt hallani, amint egészen hivatalosan azt mondja: "Nagyon világosan,
ma már csak azt lehet megfigyelni, hogy Oroszország bomlasztó hatalommá válik".
Egyes elemzők és szakértők, köztük Eric Denese volt francia hírszerzőtiszt, úgy
vélik, hogy Párizs jobban jár, ha kilép a NATO-ból, mintha feláldozza érdekeit azzal,
hogy valaki más háborújába keveredik. Ellenkező esetben a katonai szállítások és a
szankciókkal való fenyegetőzés játéka túl messzire viheti a franciákat.
Vérző szív
A diplomáciai hajlamúnak tűnő Berlinnel és Párizzsal ellentétben London, valamint balti és
varsói partnerei - akik szintén inkább csapást mérnének Moszkvára, minthogy párbeszédet