azonban tovább folytatta agresszív terjeszkedését Kelet felé. 2008 áprilisában a NATO
államok vezetői deklarálták, hogy az észak-atlanti szerződés szervezete üdvözli
Ukrajnának és Grúziának azt a törekvését, hogy a NATO tagjai
lehessenek. Bejelentették azt is, hogy megállapodtak a két ország kormányával és ennek
értelmében Ukrajna és Grúzia a katonai szövetség tagjai lesznek. Ez a bejelentés is
hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Grúz elnök, Szaakasvili, fegyveres támadást intézett az
Abházia és Dél-Oszétia ellen, beleértve az ott tartózkodó orosz békefenntartó csapatokat is.
Putyin erre a provokációra gyors és kemény választ adott.
A Nyugat által az Ukrajnában 2013 novemberében beindított eseménysorozat végülis a
törvényes elnök, Viktor Janukovics eltávolításával járt, és a véres utcai tüntetések
nyomán egy nyugat-barát érdekcsoport került hatalomra Kijevben. A NATO által
támogatott kijevi államcsíny azonban megkongatta a vészharangot Oroszország számára.
- május 23-án Putyin a következőket mondta a CNBC (Consumer News and Business
Channel) Amerikában és Kanadában működő televíziónak adott interjújában:
„Államcsínyre került sor. Elutasítják, hogy beszéljenek velünk. Úgy gondoljuk, hogy a
következő lépés Ukrajna bekebelezése lesz és a NATO tagja lesz. Elutasították, hogy
párbeszédet folytassanak velünk. Kijelentjük, hogy a NATO hadiinfrastruktúrája
közeledik a határunkhoz. Azt mondják, ne aggódjunk. Ennek semmi köze nincs
hozzátok. De holnap Ukrajna a NATO tagjává válhat és holnapután a NATO
rakétavédelmi egységei telepíthetők ebbe az országba.”Másnap az orosz elnök újból felhozta ezt a témát és szemrehányást tett a Nyugatnak, hogy
semmibe veszi Oroszország érdekeit. Feltette a kérdést: „Mi a garancia arra, hogy egy
erőszakos hatalomváltást követően Ukrajna nem lesz a NATO tagja?”
Putyin ismételten visszatér a rakétavédelmi egységek telepítésére. Úgy látja, hogy ez
létében fenyegeti Oroszországot. Korábban, 2014. április 17-én, erről részletesebben is
beszélt a sajtónak:
„Felhasználom az alkalmat, hogy szóljak néhány szót a rakétavédelemről. Ez nem
kisebb, inkább nagyobb jelentőséggel bír, mint a NATO keleti irányú terjeszkedése.
Egyébként a Krím-félszigettel kapcsolatos döntésünket részben ez váltotta ki.
Bizonyos logikát követtünk. Ha nem teszünk semmit, akkor Ukrajnát bevonják a
NATO-ba és NATO hadihajók fognak Szevasztopolban állomásozni.”
(A legutóbbi rakétavédelmi rendszerek kulcselemei már hadihajókra vannak telepítve.)Putyin így folytatta:
„Tekintettel az amerikai rakétavédelmi rendszer részeinek a telepítésére, ez nem
védelmi rendszer, hanem egy olyan támadó potenciálnak a telepítése, amely messze
van Amerikától. Szakértői szinten mindenki jól tudja, hogy ha ezeket a rendszereket
közelebb telepítik a határainkhoz, akkor a mi szárazföldi telepítésű stratégiai rakétáink
az ő hatósugarukba kerülnek.”Amerika és a NATO részéről azzal a nem nagyon meggyőző feltételezéssel álltak elő, hogy
ez nem Oroszország ellen irányul, hanem az Irán által a jövőben kifejlesztett rakéták ellen.
Az atlanticizmus és az eurázsizmus konfliktusa Ukrajnában: Alexander Dugin, a moszkvai
Lomonoszov Egyetem tanára szerint, Ukrajnában nem az Európa-barát demokratikus
és liberális ellenzék került konfliktusba egy tekintélyuralmi rendszerrel, amelyben az
elnök töltötte be a diktátor szerepét. Ez a megközelítés azért téves, mert ma már nem
lehet a világot felosztani úgy, ahogy az a hidegháború idején történt.