közösség megtalálható. A főváros azonban nem tartozik sem Nyugat-Ukrajnához, sem Kelet-
Ukrajnához. A nyugati rész fővárosa Lvov, a keleti része pedig Harkov. Kijev, a főváros, az
mesterséges képződmény. Ha valaki ezeket a fontos tényeket nem érti, akkor a konfliktus
lényegét sem érti. A tényeken az sem változtat, ha a nyugati tömegtájékoztatás és az ukrán
nacionalisták azt nem ismerik el.
Az ukrán állam létrejötte a jelenlegi határok között nem szerves történelmi fejlődés
eredménye. A Szovjetunió bürokratái döntöttek így. Az Ukrán Szocialista Szovjet
Köztársaság a Szovjetunió létrejöttekor, 1922-ben, az Uniót alkotó 15 tagköztársaság egyike
volt egészen 1991-ig. Hetvenkét év alatt Ukrajna határai sokszor változtak. Egy jelentős
részt, ami most Nyugat-Ukrajna, a vörös hadsereg csatolt hozzá 1939-ben. Ehhez jött még a
korábbi orosz Krím-félsziget 1954-ben.
Egyesek úgy gondolják, hogy a problémát megoldaná Ukrajna felosztása egy keleti és egy
nyugati államra. Ez azonban nem olyan egyszerű, mert figyelemmel kell lenni a nemzeti
kisebbségek problémáit. Ukrajna nyugati részén sok olyan ember él, aki magát orosznak
tekinti. Kelet-Ukrajnában a lakosság egy része nyugat-ukrajnainak tekinti magát. Egy
nagyobb államnak a kettéosztása valójában nem oldaná meg a problémát, csupán egy újra
cserélné fel.
Milyen motívumai vannak az Európai Uniónak arra, hogy Ukrajnával együtt annak a
súlyos problémáit is felvállalja? – tette fel a kérdést Ochsenreiter. Dugin erre röviden
annyit válaszolt, hogy ez nem érdeke az európai szövetségnek. Ez az Egyesült Államok
érdeke. Most egy politikai kampány folyik Moszkva ellen. Brüsszelnek az a felhívása, hogy
Ukrajna csatlakozzon a Nyugathoz, nyomban kirobbantotta a konfliktust Moszkva, valamint
Kelet- és Nyugat Ukrajna között. Ez nem jelent meglepetést azok számára, akik ismerik az
ukrán társadalmat és az ország történelmét.
Az EU csatlakozási ajánlatát Janukovics elutasította. Nem tehetett mást – folytatta
Dugin -, mert őt az oroszbarát kelet-ukrajnaiak és nem a nyugati országrész lakói
választották meg. Janukovics nem mehetett szembe azokkal, akik őt megválasztották. Ha ő
engedett volna a Nyugat felszólításának, saját választói nyomban árulónak minősítették
volna. Janukovics választóbázisa az Oroszországgal való egyesülésre törekszik. Ezért
Janukovics egyszerűen azt tette, amit tennie kellett. Ez volt az egyetlen logikus politikai
lehetőség számára.
Az interjúkészítő ezután arra tért rá, hogy számos irányzatot követő politikai erő szövetkezett
Janukovics megbuktatására. Megtalálhatóak voltak ebben az ellenzéki összefogásban a
tipikus liberálisok, az anarchisták, a kommunisták, a homoszexuális csoportok, a
nacionalisták egészen a neonáci csoportokig. Dugin szerint őket az Oroszország elleni
gyűlölet egyesítette. Janukovics a szemükben Oroszország képviselője volt, Putyin barátja, a
Kelet embere. Ez az ellenzék gyűlölt mindent, ami orosz. A gyűlölet tartja őket együtt. Úgy is
mondhatjuk, hogy ők alkotják a gyűlölet blokkját. A Janukovics ellen tüntetők meghatározó
erejét a neonáci csoportok alkották az EuroMaidan téren.
Ők kezdeményezték a nyers erőszakot, mert polgárháborús helyzetet akartak
létrehozni Kijevben. Az EU és az európai kormányok támogatták ezeket a
szélsőségeseket, akik nyíltan rasszisták és neonácik.
Az európai kormányok ezeket a szélsőségeseket saját határaikon belül megfékezik, kerüljön,
amibe kerül.