legelfogadottabb csereeszközéhez, az
aranyhoz kötik."
2011 - ben a CIA bevonult Líbiába, és megkezdte a katonai csapatok támogatását
hadjáratukban, aminek célja Kadhafi megbuktatása volt, az USA és a NATO pedig
ENSZ repülési tilalmi övezet határozatot kényszerített ki, hogy légicsapásokkal
megbillentse az egyensúlyt.
Szőnyeg alá söpörték a tényt, hogy a lázadók körében al-Kaida szélsőséges elemek
jelentek meg. Iránhoz és Irakhoz hasonlóan Líbia megbocsáthatatlan bűnt követett el
az USA dollár támadásával.
A NATO líbiai intervenciója Szíria elleni
burkolt háborúba váltott át.
A líbiai kormány arzenálját kifosztották, a fegyvereket pedig Törökországon keresztül
Aszad megbuktatásáért harcoló szír lázadó csoportoknak szállították.
Ekkor már világos volt, hogy több harcosnak terrorista szervezetekkel van
kapcsolata. Az amerikai nemzetbiztonsági apparátus azonban szükséges rossznak
tekintette ezt.
Valójában a Külkapcsolatok Tanácsa 2012-ben cikket közölt, amiben kijelentette, hogy
"A benyomuló dzsihadisták Irakból hozzák
a fegyelmet, vallási buzgóságot, harci
tapasztalatot, a Perzsa-öböl siíta
szimpatizánsai finanszírozzák őket és ami
a legfontosabb, ők felelősek a
halálokért. Egyszóval az FSA-nak most
szüksége van az al-Kaidára.”
2013 - ban ugyanazok, az al-Kaidához kapcsolódó szír lázadók két szaringáz-támadást
indítottak. A cél az volt, hogy hamisan megvádolják Aszadot, és nemzetközi
támogatást kapjanak a katonai beavatkozáshoz. Szerencsére ENSZ és orosz vizsgálók
leleplezték őket, a légicsapásokra vonatkozó tervek pedig meghiúsultak, amikor
Oroszország közbelépett, hogy diplomáciai megoldást közvetítsen.
A szíriai rendszerváltásért folytatott kampányt Líbiához hasonlóan emberi jogokra hivatkozva