Jonathan Franzen - A világ végének vége

szeretnénk lenni, mint Wharton, csakhogy nem is olyan könnyű
rokonszenvet érezni az ilyen kiváltságokkal; a gazdagság
erkölcsileg éppenséggel hátrányt jelent. Ráadásul Wharton nem
is úgy élt a kivételezettségével, mint Tolsztoj, aki társadalmi
reformokat tervezett, és eszményítette a parasztjait. Wharton
mélységesen konzervatív meggyőződésű volt, ellenezte a
szocializmust, a szakszervezeteket, a női választójogot,
intellektuálisan a kérlelhetetlenül következetes darwini
világképhez vonzódott, ellenségesen tekintett a bárdolatlan,
lármás és vulgáris Amerikára (1914-ben át is költözött végleg
Franciaországba, és ezután már csak egyetlenegyszer látogatott
haza, az Egyesült Államokba, tizenkét napra), és még a barátját,
Teddy Rooseveltet sem volt hajlandó tovább támogatni, miután
az elnök politikája populista fordulatot vett. Az a fajta dáma
volt, aki képes volt felháborodott levelet intézni egy boltoshoz,
amikor az alkalmazottja vonakodott kölcsönadni neki egy
esernyőt. Életrajzírói, köztük az érdemdús R. W. B. Lewis is, a
következő, sokatmondó jelenettel érzékeltetik a személyiségét:
mindig reggeli után, az ágyban írt, majd az elkészült oldalakat
ledobta a padlóra, aztán a titkárnőjének kellett összeraknia, és
legépelnie a lapokat.
Edith Newbold Jones azzal a hátránnyal indult az életben,
hogy nem volt szép lány, habár ez később még az előnyére vált.
Az a férfi, akihez a leginkább szeretett volna feleségül menni,
Walter Berry, a női szépség nagy tisztelője, nem volt nősülős
fajta. Két fiatalkori udvarló után végül is beérte egy csupán
szerény vagyonnal rendelkező, de megnyerő modorú
tökfilkóval, Teddy Whartonnal. Az, hogy huszonnyolc évig tartó