Az olvasó jó barát, nem pedig ellenfél, de nem is
nézőközönség.
Ha egy regény nem egyszersmind a szerző kalandos utazása
is a félelmetes ismeretlenbe, akkor nem is érdemes megírni
legfeljebb pénzért.
Sohase használjuk az aztánt kötőszó gyanánt – arra az és
való. Az aztánt csak lusta vagy botfülű író használja más
megoldás helyett, amikor úgy látja, hogy már a kelleténél
többször írta le az és-t.
Írjunk egyes szám harmadik személyben, hacsak nem
kínálkozik kéretlenül egy határozott, mással
összetéveszthetetlen, egyes szám első személyben
megszólaló hang.
Ha az információ szabadon bárki számára hozzáférhetővé
válik, akkor leértékelődik a regényíró által műve
megírásához végzett hosszas kutatómunka, akárcsak maga
a mű is.
A legtisztábban önéletrajzi regényhez kell a legtöbb
képzelőerő. Nincs önéletrajzibb mű, mint Az átváltozás.
Egy helyben ülve többet látunk, mint ha fel-alá
rohangálnánk.
Nagy kérdés, hogy ha valakinek van internetkapcsolata a
munkahelyén, akkor egyáltalában képes lehet-e még jó
