Jonathan Franzen - A világ végének vége

amikor az indie oldaláról közelítik meg a problémát, ami
lényegileg abban áll, hogy az illető banda egyszerűen
megmarad átlagemberek csapatának, és továbbra is az
átlagembereknek játszik. A Delta 72, amelyben Stolfa is játszott,
miközben egy kocsmában dolgozott, ott, ahol a képei készültek,
első kislemezét a Dischord Recordsnál, illetve a Kill Rock
Starsnál jelentette meg, mely nagy előszeretettel szokta variálni
a nevét (Stars Kill Rock, Rock Stars Kill). Jellegzetesen indie
húzás volt, amikor a Delta 72 átköltözött Washington D.C.-be,
amely legalább arról hírhedt volt, hogy ott született a kemény
punk, szemben a félúton álló és felejthető, de éppen ezért
makulátlanul hiteles Philadelphiával. Az indie esztétikája vagy
antiesztétikája át- meg áthatja az összes fotót: mesterséges
megvilágítás, proletár ajzószerek, olcsó ruhák, kimerítő meló,
érintőleges testápolás, kis címletű bankjegyek, ólálkodó
depresszió és alkoholizmus, illetve a csendes kétségbeesés más
formái, lerobbant bárok és más füstös, piszkos helyek, mindez
mégsem a rock fényűzésének elutasítása, hanem inkább
drasztikusan demokratikus kitágítása annak a mezőnek, ahol
valakik fényűzőnek tűnhetnek. A The Regulars (Törzsvendégek)
című fotósorozat minden szereplője sztár a róla készült képen,
mely gyönyörűen van megvilágítva a stúdiót idéző koromfekete
háttér előtt és a bárpultra kirakosgatott holmik mögött.
Ez a bárpult, meg rajta a különféle kellékek, melyek
összekötik a képeket, miközben egyénítik is a szereplőket,
nagyszerű ötlet a fényképésztől. Íme, egy kis statisztika arról,
hogy mi minden látható az album negyven fényképén: