LÁTHATATLAN VESZTESÉGEK
Képzeljenek el egy karcsú, egérszürke madárkát, mely nem
nagyobb egy seregélynél, s amely egész életét a nyílt tengeren
éli le. Legyen az idő hideg vagy bármilyen, a hamuszürke
viharfecske (Oceanodroma homochroa) – mely melegvérű, és a
súlya alig négy dekagramm – naphosszat apró halakra és
tengeri gerinctelenekre vadászik. A hullámok felszínét súrolva,
kinyújtott lábbal cikázik, mintha a vízen járna, mint a bibliai
Péter.
Bár még nála is kisebb testű unokatestvére, a Wilson-
viharfecske a világ egyik legelterjedtebb madara, a hamuszürke
viharfecske nagyon ritka, és kizárólag a kaliforniai vizekben
fordul elő. Jellegzetes, erős pézsmaszagot áraszt, amit még
ködben is jól érezni. A víz fölött érzik magukat igazán otthon,
de, mint minden madár, természetesen a szárazföldön raknak
tojásokat és nevelik fel kicsinyeiket. Evégett háborítatlan
szigeteket keresnek maguknak. A ragadozókat elkerülendő, a
felszín alatt fészkelnek, sziklahasadékokban vagy üregekben, és
a fészküket csak éjszaka hagyják el.
A Farallon-szigeteki Nemzeti Vadrezervátumban, ötven
kilométernyire nyugatra a San Franciscó-i Golden Gate-től, helyi
művészek kollektívája a legnagyobb sziget régi, romos
épületeinek betondarabjaiból felépített egy iglu formájú,
hevenyészett kunyhót. A falán kis ajtó vezet a csak négykézláb