megközelíthető szűkös belső térbe, mely plexiüveggel van
körülvéve. Ha egy nyári estén mászik be az ember, valami
vörös fénnyel világítva magának (ami kevésbé zavarja a
madarakat, mint a fehér fény), alkalmasint ott lát majd egy
hamuszürke viharfecskét, amint türelmesen ül a tojásán az odú
alján, miközben még kisebbnek és törékenyebbnek tűnik, mint
a víz fölött röpködve. Az is előfordulhat, hogy közben
meghalljuk az egyik láthatatlan szomszédja éjjeli dalát,
amelynek halk, dallamos búgása úgy hangzik fel a
hasadékokból, mintha egy másik világból szólna hozzánk: a
tengeri madarak világából, melyek birodalma bolygónk
kétharmadára kiterjed, de a számunkra jórészt láthatatlan. A
legutóbbi időkig a láthatatlanság nagy előny volt a tengeri
madarak számára, palástja megoltalmazta őket. Manapság
azonban, amikor már mindinkább eltünedeznek az óceánokról,
az emberek oltalmára szorulnak. Csakhogy nagyon nehéz olyan
állatokról gondoskodni, amelyeket nem is látunk.
A Farallon-szigetek manapság olyan, mint egy kapu, amely a
múltba nyílik, amikor még mindenütt nyüzsögtek a tengeri
madarak. Amikor júniusban felkerestem a legnagyobb szigetet,
több mint félmillió madár fészkelt a rezervátumban. A
bukfencező fókákkal és a hullámok közt hempergő
rozmárokkal teli mélykék tengertől körülvett sziget meredek
hegyoldalaiban és ritkásan benőtt fennsíkjain fraterculák,
alkafélék, kormoránok, kis, dundi füstös csibealkák és bizarr