Jonathan Franzen - A világ végének vége

szemben a szaporulat csak mintegy ötszáz példány volt; az
utóbbi években a szaporodási veszteség 90%-ra ugrott. A
Gough-szigeten fészkelő fajok összességét tekintve az egerek ma
már évi kétmillió csibét pusztítanak el, miközben ezek a fajok
felnőtt egyedeket is veszítenek a halászterületeken. A tristan
albatroszok felnőtt egyedeinek évi vesztesége már tíz
százalékra nőtt – ami több mint a háromszorosa a természetes
mortalitásnak. Tíz százalék veszteség a felnőtt példányok közt,
továbbá kilencvenszázalékos szaporodási veszteség – ez már a
kipusztulás forgatókönyve.
A tengerimadár-populáció vészes megfogyatkozásának sok
oka van. A szardella és más apróhalak túlhalászása a
szaporodáshoz szükséges energiaforrástól fosztja meg a
pingvineket, szulákat és fraterculákat. A tonhalrajok egyébként
a felszín közelébe kergetik a kisebb halakat, de a ton
túlhalászása megnehezíti a vészmadarak és hojszák
táplálkozását. A tengeri áramlatokra is kiható klímaváltozás
máris jelentős szaporodási veszteségeket okoz az izlandi
fraterculáknak és más madaraknak, melyek alacsonyan fekvő
szigeteken fészkelnek, és ezért érzékenyek a tengerszint
megemelkedésére. A tengerekbe kerülő műanyaghulladék –
főleg a Csendes-óceánon – elzárja a tengeri madarak beleit,
miáltal az állatok táplálék nélkül maradnak. A tengeri emlősök
számának megszaporodása – ami más szempontból
éppenséggel nagy környezetvédelmi siker – azt jelenti, hogy
egyre több fóka vadászik pingvinfiókákra, egyre több rozmár
szorítja ki a kormoránokat a költőhelyükről, és egyre több bálna
verseng a bukómadarakkal a táplálékért.