maori származású birkatenyésztő, Manuel Tuanui tulajdona
volt. Fellelkesítette a lehetőség, hogy talán egy elveszettnek hitt
hazai madarat találhatnak épp az ő erdejében, ezért tinédzser
fiával, Bruce-szal kettesben segítettek Crockettnek a taiko
felkutatásában, tűvé tették az erdőt fészekrakó üregeket
keresve, sőt reflektorokat szereltek a fákra, hogy odavonzzák az
éjszaka repülő tengeri madarakat. Bruce szemében Crockett
„fura figura volt, aki egy taipót [maori nyelven: kísértet]
hajkurászott”. Amikor Bruce megnősült, és feleségül vette Liz
Gregory-Huntot, aki az egyik szomszédos szigetről származott, a
fiatalasszonyra is átragadt a család szenvedélye.
– Az embert beszívja az örvény – mesélte Liz –, és aztán többé
nem szabadul belőle.
- január 3-ának éjszakáján Crockett elnyerte méltó
jutalmát: egy reflektor fényében megpillantott négy madarat,
melyek tökéletesen megfeleltek a bíborvörös viharmadár
leírásának. Már volt érzékszervi bizonyítéka. Crockett azonban
szeretett volna befogni is néhány példányt, és megtalálni a
fészkelőhelyüket, ami még annál is nehezebbnek bizonyult,
mint megpillantani őket. További öt év telt el, mire egy szép
napon Bruce-t és Lizt, akik épp a városból autóztak hazafelé,
megállította az úton Bruce nagybátyja, hogy közölje velük a
hírt: „Épp most fogtak be két taikót.” Aztán még tíz évig tartott,
amíg Crockettnek és tudós társainak sikerült találniuk az
erdőben két használatban lévő fészkelőüreget úgy, hogy
rádióval követtek néhány befogott, s aztán elengedett madarat.
A Tuanui házaspár számára azonban ez még csak a kezdet
volt. Az ő földjükön volt a taiko egyetlen ismert költőhelye, a