Jonathan Franzen - A világ végének vége

rezervátum, mely az Édesvíz nevet kapta, 2006-ban készült el,
és ma már az erdőben kikelt csibék közül sokat ide hoznak át,
még mielőtt repülni kezdenének, hogy a memóriájukba
„imprinteljék” a helyet, ezzel arra ösztönözve őket, hogy aztán
majd ide térjenek vissza költeni. Az első édesvízi taiko 2010-ben
tért vissza a rezervátumba; azóta még sok másik is követte.
A Taiko Trust azonban hozott a rezervátumba chathami
viharmadárcsibéket is egy közeli szigetről, hogy a fajnak
biztonságos fészkelőhelye legyen; ez a madár kisebb a taikónál,
és alig kevésbé veszélyeztetett. A chathami albatrosz egyetlen
kolóniája a Te Tara Koi Koia nevű szűkös, partközeli sziklán,
más néven a Piramison van, és populációjának megerősítésére
a Trust háromszáz csibét költöztetett át a fő szigetre, egy
második ragadozómentes rezervátumba, amely a Tuanui-farm
méltóságteljes tengerparti sziklái fölött terül el.
– Tudtuk, hogy a Trust csak úgy tud fönnmaradni, ha más
fajokra is kiterjesztjük a tevékenységünket – mondta Liz
Tuanui.
Immár negyven éve annak, hogy Lizt beszippantotta az
örvény. Ma ő a Taiko Trust elnöke, és a férjével, Bruce-szal
eddig összesen tizenhárom erdőrészt kerítettek körül, ezek
közül hetet teljesen a saját költségükön. Nemcsak a tengeri
madarak, de a szigetek flórája és a szárazföldi madarak is nagy
hasznát látták a tevékenységüknek – például a csodás chathami
galamb, mely közel állt a kipusztuláshoz a fő szigeten, de ma
már több mint ezer példányt számlál –, Bruce azonban inkább a
természetvédelem és a gazdálkodás közötti szinergiát szereti
hangsúlyozni. Az erdő elkerítésével, mondja, egyúttal a