KELET-AFRIKAI KÉPESLAPOK
Amikor a múltkor otthon voltam, és a bátyámmal, Bobbal
beszélgettem, azt kérdezte tőlem, hogy vajon egy kelet-afrikai
szafari tényleg olyasmi-e, amit nem szabad kihagyni? Egyes
sokfelé megfordult barátai – hivatásos nyaralók és
versenyutazók; a „bakancslista” feltalálói – azt mondták neki,
hogy egyszer az életben muszáj elmenni egy szafarira. Nekem
mi a véleményem?
Ami a „bakancslistát” illeti, magam is osztom Bob
viszolygását. Egyformán undorodunk a primitív
kommercializmusától és a sekélyes prakticizmusától. Ha valaki
valóban praktikusan gondolkodik, akkor azt is be kell látnia,
hogy rubrikák kipipálásával nem lehet sem kevésbé véglegessé,
sem kevésbé kívánatossá tenni a halált; valamint, hogy az
életünk során összeszedegetett élményeink mit sem érnek,
amikor végül is beadjuk a kulcsot, és visszatérünk az örök
semmibe. A bakancslistások mintha abban a hitben élnének,
hogy stratégiailag kiválasztott nyaralóhelyekkel be lehet csapni
a halált.
– Kelet-Afrikában tényleg vannak lélegzetelállítóan szép
helyek – mondtam. – A Ngorongoro-kráternek nincs párja a
földön.
– De azért azt nem mondanád, hogy muszáj megnéznem –
mondta Bob.