globális felmelegedés fenyegeti, illetve a megtekintésére
kiszabott határidőre, vagyis a saját halálomra. Közben egyre
jobban méltányoltam a barátnőm melletti életem egyenletes
ritmusát, a minden reggeli viszontlátást, a garázsajtó
csapódását, amikor megjött az anyjánál tett esti látogatásból.
Amikor becsomagoltam a bőröndömet, már-már úgy éreztem,
hogy csak futok a pénzem után.
1976 augusztusában, Saint Louisban egy este, mely elég hűvös
volt ahhoz, hogy a szüleimmel kinn vacsorázzunk a verandán,
anyám egyszer csak felkelt az asztaltól, és bement a konyhába,
hogy felvegye a telefont, aztán rögtön apámat hívta a
telefonhoz.
– Irma az – mondta. Irma apám nővére volt, és Walttal, a
férjével a delaware-i Doverben lakott. Biztosan azonnal
nyilvánvaló lehetett, hogy valami szörnyűség történt, mert jól
emlékszem, hogy én is ott álltam a konyhában, anyám mellett,
amikor apám félbeszakította Irmát, és szinte dühösen kiabált
bele a telefonba:
– Irma, az ég szerelmére, meghalt?
Irma és Walt voltak a keresztszüleim, de alig ismertem őket.
Anyám ki nem állhatta Irmát – az volt a véleménye róla, hogy a
szülei túlságosan is elkényeztették, mégpedig apám rovására –,
és bár a családunk szerint Walt sokkal szeretetreméltóbb volt,
én a nyugalmazott repülőezredest is, aki később pályaválasztási
tanácsadó lett egy középiskolában, főleg csak