Jonathan Franzen - A világ végének vége

akikkel mindig valami baj van.
Az Orion fedélzetén Doug, az expedíció vezetője, összehívta az
utasokat a hajó szalonjába, és lendületes üdvözlőbeszédet
tartott. A nagydarab, ősz szakállú Doug azelőtt díszlettervező
volt.
– Egyenesen imádom ezt az utat! – mondta a mikrofonjába. –
Ez egy csodálatos utazás lesz, amit egy csodálatos cég szervez, a
világ legcsodálatosabb tájára. Én is éppen úgy izgulok, mint
önök. – Ez az út, sietett hozzátenni, nem sétahajózás lesz,
hanem igazi expedíció. És szeretné, ha tudnánk, hogy ő olyan
túravezető, aki ha vagy ő, vagy a kapitány valami kínálkozó
alkalmat lát, habozás nélkül a sutba vágja az útitervet, és
inkább a kalandok nyomába veti magát.
Az út során mindvégig, folytatta Doug, két kísérő fog
fényképészeti oktatást tartani, illetve egyéni foglalkozásokat is
azoknak, akik javítani szeretnék a felvételeik minőségét.
További két alkalmazott búvármerüléseket fog végezni, hacsak
a körülmények ezt megengedik, és kérésre víz alatti képeket is
készít majd a számunkra. Az ausztrál, aki elveszítette a
csomagját, nem veszítette el ellenben a legújabb típusú, HD
videokamerával felszerelt drónját; kilenc hónapig tartott, mire
sikerült engedélyeztetnie, hogy az út során is használhassa. A
drón is készít majd felvételeket a számunkra. És természetesen
volt a hajón főállású videós is, aki egy DVD-t fog készíteni,
amely az út végén megvásárolható lesz. Az volt a benyomásom,
hogy a többi utasnak világosabb elképzelése van arról, hogy
miért jött el a Déli-sarkra, mint nekem. Nyilvánvalóan azért,
hogy majd fényképfelvételekkel térjenek haza. A szervezők