Jonathan Franzen - A világ végének vége

éghajlatváltozást? A többség most is feltette a kezét, de nem úgy
a Trump-hívő és a rádióamatőr. Akkor a szalon végéből
megszólalt Chris érdes hangja:
– És mi van, ha valakinek az a véleménye, hogy ez nem hit
kérdése?
– Nagyon jó kérdés – mondta Adam.
Maga az előadás Al Gore Kellemetlen igazságának nagyon
szenvedélyesen előadott összefoglalása volt, a hőmérsékleti
csúcsokat bemutató híres „hokiütő” grafikonnal, és a
tengerszint emelkedése által Floridától megfosztott Amerika
térképével. Csak épp az Adam által festett kép még Al Gore
jóslatánál is sötétebb volt, mert a Föld sokkal gyorsabban
melegszik, mint azt akár a pesszimisták is gondolták tíz évvel
ezelőtt. Felidézte, hogy legutóbb már hó nélkül indult el az
Iditarod kutyaszánhúzó verseny, felidézte a tikkasztóan forró
alaszkai nyarat, s hogy 2020 nyarára alkalmasint jégmentes lesz
az Északi-sark. Megjegyezte, hogy míg tíz évvel ezelőtt az
Antarktiszi-félsziget gleccsereinek még csak a nyolcvanhét
százalékáról állapították meg, hogy zsugorodnak, ma ez már a
gleccserek száz százalékáról elmondható. A legaggasztóbb
megállapítása azonban az volt, hogy a klímaváltozás-kutatók,
minthogy tudósok, szükségképp arra szorítkoznak, hogy csak
statisztikailag nagy valószínűséggel alátámasztható
megállapításokat tegyenek. Következésképp, amikor a globális
felmelegedés forgatókönyveit modellezik, mindig alulbecsülik a
várható hőmérséklet-emelkedést, és olyan adattal dolgoznak,
amely az esetek több mint kilencven százalékában
bekövetkezik, nem pedig az átlagos hőmérséklet-emelkedés