Jonathan Franzen - A világ végének vége

adatával. Vagyis az a tudós, aki, ha nyilatkoznia kell, öt Celsius-
fokos emelkedést jósol a század végére, bizalmasan, két sör
fölött bevallja, hogy tulajdonképpen kilenc fokra számít.
Egyszerre nagyon megsajnáltam a pingvineket. De aztán,
ahogy ez éghajlatváltozási vitáknál megszokott, amikor a
diagnózisról az ellenszerekre terelődik a szó, a tragédia
tragikomédiába fordult. Ott ültünk egy olyan hajó szalonjában,
amely percenként több mint tizenhárom liter üzemanyagot
fogyaszt, és közben Adamot hallgattuk, aki arra buzdított, hogy
járjunk kistermelők piacaira vásárolni, és cseréljük
izzólámpáinkat LED világításra. Azt is előadta, hogy a nők
iskolázottságának általánossá tétele csökkentené a világ
népszaporulatát, és hogy ha megszűnnének a háborúk, annyi
pénz szabadulna fel, amennyiből megvalósítható lenne a
világgazdaság átállítása megújuló energiaforrásokra. Aztán
felszólította a közönséget, hogy kérdezzenek, illetve tegyék meg
megjegyzéseiket. A klímaváltozásban kételkedők nem kívántak
vitatkozni, egy hívő azonban felállt, és elmondta, hogy ő nagyon
sok lakóépület gondnoka, és megfigyelte, hogy az állami
támogatásban részesülő lakók télen mindig túlfűtik, nyáron
pedig túlhűtik a lakásukat, mivel nem fizetnek a
szolgáltatásokért, és szerinte úgy is küzdeni lehetne a
klímaváltozás ellen, hogy ezekkel az emberekkel megfizettetnék
a fogyasztásukat. Amire egy nő csendesen megjegyezte:
–  Szerintem a dúsgazdagok többet pazarolnak, mint akik
segélyen élnek. – Ez után nem sokkal véget is ért a beszélgetés –
mindenki sietett csomagolni.
Este hatkor újra megtelt a szalon, ezúttal sokkal többen