Jonathan Franzen - A világ végének vége

a rossz autóvezető. AUTÓBUSZNAK ELSŐBBSÉGET adunk.
Elvesszük a pultról a papírpoharat, megisszuk, ami benne van,
aztán eldobjuk a poharat. Amerikában percenként harmincezer
papírpoharat dobnak el. A messzi távolban, egy másik
kontinensen, a brazíliai esőerdőben kiirtották a fákat, hogy
hatalmas eukaliptuszültetvényeket telepítsenek, és ellássák a
világot cellulózzal, de ez már persze jócskán túl van a
motorháztetőnk orrán. Mi ennél sokkal közelebbi helyekre
igyekszünk, és nem érünk rá ilyesmire. Az ember élete éppen
eléggé bonyolult a nélkül is, hogy egy újrahasznosítható
papírpoharat hordozna magával egész nap. De még ha valaki
hajlandó lenne is egy üres papírpohárral járkálni, közben azért
még tudná, hogy olyan világban él, amelyet a rossz
autóvezetőkhöz szabtak, és ehhez képest az őáltala percenként
eldobált 0,00015 Starbucks-papírpohár mit sem számít.
Aminthogy nem számít az sem, hogy a mi autónk által
kibocsátott égéstermék is sietteti, ha csak végtelenül csekély
mértékben is annak a ma már nem túlságosan távoli jövőnek a
bekövetkeztét, amikor immár szinte lakhatatlan lesz a Föld. De
hát az emberek – emberek, és arra vannak programozva, amire.
Ezen a hídon is majd csak akkor megyünk át, amikor odaérünk.