és nagy vesztesei vannak, minden ellenállást letör, továbbá
globális monokultúrákat épít – a fajok szintjén megszünteti a
diverzifikációt, és intézményi szinten egységesít. Továbbá
szépen rímel a technológiai iparral is, amennyiben azt hirdeti,
hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának
problémáját kizárólag a technika oldhatja meg, például az Uber
hatékonysága, vagy a geotechnológia valamely újabb csodája
révén. Irodalmi értelemben a klímaváltozás olyan
pofonegyszerű, mint az, hogy „A piac mindig hatékony”. A
történet egyetlen mondatban is elmondható: a szenet, ami eddig
a föld alatt volt, szépen elkülönítve, felhozzuk a felszínre,
belekeverjük a légkörbe, ha pedig ezt nem hagyjuk abba, akkor
bele fogunk dögleni.
A természetvédelmi munka ezzel szemben inkább olyan, mint
a regényírás. Nem létezik két egyforma helyszín, ezért egyetlen
történet sem egyszerű. Amikor tavaly novemberben Peruba
utaztam, hogy megismerkedjem egy perui–amerikai szervezet,
az Amazon Conservation Association tevékenységével, az első
megállóhelyem egy bennszülött falu volt, a Cuzcótól keletre
elterülő hegyvidéken. A falusiak az Amazon Conservation
segítségével újrafásítják az Andok lejtőit, elfojtják az
erdőtüzeket, és megpróbálkoznak egy tarwi, vagyis csillagfürt
nevű helyi növény nagybani termesztésével, amely jól megél a
leromlott földeken is, és eléggé kedvelt a cuzcói piacon ahhoz,
hogy hasznot hajtson. Egy régi, földpadlós és porlepte házban
helybéli asszonyok tarwifőzeléket szolgáltak fel, és hozzá édes,
ragacsos tarwikenyeret. Ebéd után egy szomszédos udvarban
megnéztem egy faiskolát, ahol a facsemetéket nevelték,
blacktrush
(BlackTrush)
#1