egész földgolyót körülölelő, visszaverő részecskékkel teli
felhőkkel, melyeket újabban vizionálnak a mérnökök. A lépték
különbözősége jól rámutat arra is, micsoda különbséget jelent,
ha az emberek tisztában vannak a munkájuk értelmével. A
klímaváltozással kapcsolatos tevékenység – mivel nincs semmi
látható eredménye – szükségképpen eszkatologikus jellegű; a
végítélet napjára vonatkozik, amit megpróbálunk elodázni. Az
Amazonas medencéjében a természetvédelem Szent Ferenc-i
munka: valami olyasmit segítünk, amit szeretünk, ami ott van a
szemünk előtt, és látjuk is a munkánk eredményét.
A fejlett országok, melyek évszázadokig a káros gázok nagy
részének a kibocsátói voltak, és most mégis elvárják, hogy a
fejlődő országok is vállaljanak részt a kibocsátás
csökkentésének a terheiből, hasonlóképpen a globális
biodiverzitás fenntartásában is rá vannak utalva a trópusi
országokra, mivel maguk – Európa és Észak-Amerika – biológiai
értelemben szegények. Csakhogy ezek közül az országok közül
sok még csak most kezd magához térni a gyarmati állapotából,
és sürgetőbb gondjaik is vannak. Az Amazonas-medence
Brazíliába eső részén például az erdőirtást főleg gazdag
emberek folytatják. Közben a favágók szegény családok,
amelyeket a termékeny területekről kiszorítottak, hogy a
tőkeerős agrárvállalkozások cukornádat termesszenek, amiből
etanol készül, és üdítőitalok, valamint eukaliptuszt, amiből az
amerikai eldobható pelenkák készülnek. A Madre de Dios-i