állja meg, hogy folyton az okostelefonjára ne pillantgasson, azt
bizonyítja, hogy a gazdaság immár piócaként tapad a testünkre.
A digitális technológia pedig nem más, mint maga a
csúcssebességre kapcsoló kapitalizmus, amelynek logikája – a
fogyasztás, a reklám, a pénz mindenhatósága és a hatékonyság
- ébrenlétünk minden pillanatát áthatja.
Szinte kínálkozik a gondolat, hogy a „digitális demokrácia”
kialakulását párhuzamba állítsuk a jövedelemkülönbségek
meredek növekedésével; s hogy ebben ne csak holmi
visszásságot lássunk. De könnyen meglehet, hogy az emberi
értékek eróziója olyan ár, amit a Google „ingyenes”
szolgáltatásaiért, a Facebook kényelméért, az iPhone-ok
megbízható társaságáért az emberek többsége szívesen
megfizet. A Reclaiming Conversationben tulajdonképpen az a
legmegejtőbb, hogy felidéz egy nem is túlságosan távoli kort,
amikor a beszélgetés, a zavartalan egyedüllét és az
intellektuális vita még nem számított luxusnak. Nem Turkle a
hibás, amiért a könyve a kivételezettek kézikönyvének hat.
Valójában persze a középosztályhoz szól, melyben maga is
felnevelkedett, és olyan emberi tulajdonságokra emlékeztet,
amelyek valamikor mindennaposak voltak. Ámde a közép –
mint azt jól tudjuk – eltűnőben van.