Az utolsó csoportba azok a tünetek tartoznak, amelyek kialakulása
rendszerint hosszabb időt vesz igénybe. Az esetek többségében
valószínűleg korábban jelentkező tünetek előzik meg őket. Nem létezik
azonban kőbe vésett szabály, amely előírná, hogy mikor jelentkezik egy
tünet, illetve jelentkezik-e egyáltalán. Ebbe a csoportba az alábbiak
tartoznak:
- szélsőséges félénkség
- csökkent érzelmi reakciók
- elköteleződés vállalására való képtelenség
- krónikus fáradtság vagy nagyon alacsony szintű fizikai energia
- az immunrendszerrel kapcsolatos problémák, a belső elválasztású
mirigyekhez köthető bizonyos problémák, például a pajzsmirigy alul-vagy
túlműködése, és érzékenység a környezeti hatásokra - pszichoszomatikus betegségek, elsősorban fejfájás, migrén, a nyak és
a hát problémái - krónikus fájdalom
- fibromyalgia
- asztma
- bőrbetegségek
- emésztési problémák (irritábilis bélszindróma)
- súlyos premenstruációs szindróma
- depresszió és a közelgő vég előérzete
- közöny, elidegenedés és elszigeteltség érzése („élőhalott” érzés)
- csökkent képesség a tervezésre
A trauma tünetei lehetnek stabilak, vagyis állandóak. Lehetnek
instabilak, vagyis jönnek-mennek, és stressz hatására jelennek meg. De az
is elképzelhető, hogy évtizedeken keresztül rejtve maradnak, és váratlanul
jelentkeznek. A tünetek jellemzően nem egyedül járnak, hanem csoportosan
nyilvánulnak meg. Idővel gyakran összetettebbé válnak, és egyre inkább
eltávolodnak az eredeti traumaélménytől.