a vietnami háború veteránja, arra következtettek, hogy mindez nem lehet a
véletlen műve. Elvitték egy közeli veteránkórházba, ahol dr. van der
Kolknak alkalma nyílt rá, hogy beszéljen vele.
Dr. van der Kolk egyenesen nekiszegezte a kérdést: – Mi történt
magával július 5-én reggel 6:30-kor?
A férfi gondolkodás nélkül válaszolt. Vietnamban a szakaszát tőrbe
csalta a Vietkong. A férfit és a barátját, Jimet kivéve mindenkit
lemészároltak. Ekkor július 4-ét írtak. Leszállt az éjszaka, a helikopterek
nem tudták evakuálni őket. Halálra váltan, egymásba kapaszkodva egy
rizsföldön töltötték az éjszakát, amelyet körbevett a Vietkong. Körülbelül
hajnali 3:30-kor Jimet mellkason találta egy vietkong golyó. Július 5-én
reggel 6:30-kor halt meg a barátja karjában.
A férfi hazatért az Egyesült Államokba, és attól kezdve minden július
5-én (már amikor nem ült éppen börtönben) újra eljátszotta a barátja halálát.
A dr. van der Kolkkal folytatott terápiás ülések során a veterán
meggyászolhatta a barátja halálát. Ezt követően megértette, hogy a
rablótámadásai kapcsolatban álltak Jim halálával. Amint tisztába került a
tulajdon érzelmeivel és azzal, hogy milyen módon táplálja az eredeti
esemény a rablás kényszerét, többé nem játszotta el újra a tragikus esetet.
Milyen kapcsolatban álltak a rablások a vietnami élménnyel? Amikor a
veterán megrendezte a rablótámadást, újra azt a tűzharcot akarta újraélni,
amelyben elveszítette a barátját (valamint a szakasza összes tagját). Azért
provokálta a rendőröket, hogy beszálljanak a színjátékba, ők alakították
volna ugyanis a vietkongok szerepét. Ártani senkinek sem akart, ezért nem
használt fegyvert. Amikor eljutott a helyzet tetőpontjára, ezzel elérte, hogy
végre megkapja a lelki sebei begyógyításához szükséges segítséget. Ekkor
feloldódott a szenvedése, a gyásza és a bűntudata, amelyet a barátja
erőszakos halála és a háború borzalmai miatt érzett.
Ha úgy vizsgáljuk a férfi viselkedését, hogy semmit sem tudunk a
múltjáról, azt gondolhatnánk róla, hogy elmebeteg. Ha viszont csak egy
kicsit is tudunk az előéletéről, megállapíthatjuk, hogy a tette egy zseniális
kísérlet volt arra, hogy begyógyítsa mély érzelmi sérülését. Az újraélés
révén újra meg újra eljutott a szakadék széléig, mígnem végül meg tudott
szabadulni a háború bénító rémségeitől.