egy autoriter Oroszországgal kell majd szembenézniük, bármennyire is meggyengült – véli
Zubok.
Kreatív pusztítás
Az Egyesült Államokban és Európában sok szakértő feltételezése szerint, a Szovjetunió
összeomlása eleve elrendelt volt. Gazdaságilag és ideológiailag már régóta megkövesedett,
katonailag pedig túlterhelt volt. A gazdasági hibák és a belső ellentmondások szétszakították
az államot, és ahogy a Nyugat a katonai fejlesztésekkel növelte a nyomást a Kremlre, az
ország kezdett megroppanni. Gorbacsov liberalizációs kísérletei, bármennyire is jó
szándékúak voltak, nem tudták megmenteni a haldokló rendszert.
Zubok részben igazat ad ennek a vélekedésnek, mivel a Szovjetunió nem tudott sikeresen
versenyezni katonailag vagy technológiailag az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel. A
szovjet vezetők sziszifuszi munkát végeztek, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz, de országuk
mindig lemaradt. Ezek azonban nem voltak újkeletű problémák, és önmagukban nem
vezettek volna a bukáshoz. Kínában a kommunista vezetők hasonló válságokkal
szembesültek, de a növekvő elégedetlenségre úgy reagáltak, hogy miközben erőszakkal
verték le a tömegtüntetéseket, liberalizálták a kínai gazdaságot.
Ez a kombináció – kapitalizmus demokrácia nélkül – bevált, és a Kínai Kommunista Párt
vezetői ma cinikusan kormányoznak és profitálnak az államkapitalizmusból, miközben Karl
Marx, Vlagyimir Lenin és Mao Ce-tung arcképei alatt pózolnak.
"A Szovjetuniót nem a strukturális hibái, inkább a gorbacsovi reformok tették tönkre"
Zubok inkább abban keresi a magyarázatot, hogy a peresztrojka felszabadította ugyan a
vállalkozói energiát, de nem hozott létre új piacgazdaságot, nem töltötte meg a szovjet
polcokat, hanem
- a szovjet típusú vállalkozók inkább kiürítették az állam gazdasági eszközeit és értékes
erőforrásokat exportáltak dollárért, miközben rubelben fizettek adót. A bevételeket offshore
telephelyekre szivattyúzták, megnyitva az utat az oligarchikus kleptokrácia előtt.
A kereskedelmi bankok gyorsan megtanulták, hogyan fejjék meg a szovjet államot, ami arra
késztette a központi bankot, hogy egyre több rubelt nyomtasson a kereskedelmi bankok
pénzügyi kötelezettségeinek fedezésére, miközben az államháztartási hiány is egyre nőtt.
1986 - ban és 1987-ben, amikor a vodkaeladások és az olajárak csökkentek, az ország pedig
a csernobili atomkatasztrófa következtében megtántorodott, a pénzügyminisztérium csak 3,9
milliárd, illetve 5,9 milliárd rubelt nyomtatott. Ez 1988-ban és 1989-ben, amikor Gorbacsov
reformjai életbe léptek, 11,7 milliárdra, majd 18,3 milliárdra nőtt.
A nacionalista szeparatizmus áradatként tört fel
Gorbacsov és más reformerek mégis tovább folytatták. A szovjet vezető több politikai és
gazdasági hatalmat delegált az uniót alkotó 15 köztársaságnak. Kivonta a kommunista pártot
a kormányzásból, és minden egyes köztársaságban engedélyezte a törvényhozási és
alkotmányos hatáskörrel felruházott tanácsok megválasztását.