A nukleáris hadállás SSBN-ek (stratégiai nukleáris rakétahordozó tengeralatjárók) felé
történő eltolódása azzal járna, hogy az SSBN-ekhez rendelt amerikai nukleáris triád százalékos
arányát növelni kellene a flotta méretének növelésével.
Bár ez rákényszeríthetné Oroszországot, hogy olyan képességekbe fektessen be, amelyek két
óceánon, tengeri környezetben is képesek működni és csökkentené az USA stratégiai pozícióját
fenyegető kockázatokat, ez az opció nem valószínű, hogy Oroszországot stratégiájának
megváltoztatására és ezáltal kiterjesztésére csábítaná.
A fekete-tengeri flotta telepítésének megfékezése az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének
(NATO) megerősített hozzáférési és területlezáró eszközeinek bevetését jelentené a Fekete-
tengeren - talán nagy hatótávolságú, szárazföldi telepítésű hajóelhárító rakéták formájában -
,ezáltal felhajtva a krími orosz bázisok védelmének költségeit és csökkentve Oroszország
számára a terület elfoglalásából származó előnyöket.
Oroszország minden bizonnyal erőteljes diplomáciai és információs kampányt indítana, hogy
lebeszélje a part menti NATO- és nem NATO-államokat a részvételről. Emellett a Fekete-
tengeren való működés politikailag és logisztikailag nehezebb az amerikai haditengerészet
számára, mint az orosz haditengerészet számára; egy konfliktusban az előbbi számára
veszélyesebb is.
A siker valószínűsége - Előnyök - Költségek és kockázatok