A kérdés az, hogy ez a mélypont tartós-e vagy sem. Michael Pettis, a Pekingi Egyetem
pénzügyi professzora szintén a Twitteren osztotta meg véleményét, de szerinte
Németország kereskedelmi deficitje nem annyira történelmi.
"Németország csak akkor váltott tartós
többletről tartós hiányra, ha vagy a
német beruházások tartós növekedése, vagy
a német megtakarítások tartós csökkenése
következett be" - mondta.
Pettis úgy folytatta, hogy egyik sem történt meg, az előbbi "valószínűtlen", az utóbbinak pedig
"semmi köze a német külkereskedelmi mérleg közelmúltbeli kiigazításához". Emiatt a
helyzetet ideiglenesnek tartja.
Az azonban ésszerűnek tűnik, hogy egyértelmű összefüggés van az energiaárak emelkedése
és a német feldolgozóipart ért csapás között.
Az emelkedő energiaárak ugyancsak a megtakarítások csökkenését jelentik az infláció
miatt. Július 7-én Németország szomszédja, a Cseh Köztársaság közel 1 milliárd dolláros
külkereskedelmi hiányról számolt be - ami erősíti az összefüggést az emelkedő európai
energiaárak és az alacsonyabb export között.
Úgy tűnik tehát, hogy a fő probléma pontosan az, amit Brooks felvázolt, nevezetesen az EU
energiaforrásai. Ha az olcsó orosz kőolaj és földgáz valóban tartósan kiesik az EU-ból,
akkor logikusan ennek az EU gazdaságaira gyakorolt hatásai is tartósak lesznek - kivéve,
ha egy nagyon valószínűtlen forgatókönyv szerint az EU olyan alternatív ellátást talál, amely
elegendő és összehasonlítható árú.
Az egyik lehetséges megoldás az, hogy az EU cseppfolyósított földgázt (LNG) importál az
Egyesült Államokból. Az amerikai cseppfolyósított földgáz szállítása az EU-ba és az Egyesült
Királyságba azonban már megnőtt, mióta az Európa és Oroszország közötti politikai feszültségek