Míg Oroszország diverzifikálni tudja energiaexportját, addig a Nyugat azon képességét,
hogy diverzifikálja energiaimportját, az egypólusú korszakban más politikák aláásták.
A Venezuelával és Iránnal szembeni nyugati szankciók csökkentették képességüket és
hajlandóságukat arra, hogy támogassák a Nyugatot a szükség idején. Hasonlóképpen, a líbiai
invázió és az olyan országok, mint Nigéria későbbi destabilizálása csökkentette az afrikai
államok képességét a hiány pótlására.
Eközben az USA elkobozta a szíriai olajat, holott a szíriai energiaexport sokkal nagyobb lenne,
ha az USA véget vetne az ország területének illegális megszállásának.
A kudarc megduplázása
A kollektív Nyugat gazdasági katasztrófával néz szembe, amelyet a fenntarthatatlan
adósság, az elszabadult infláció, a csökkenő versenyképesség és most már az
energiaválság is okoz.
Mivel az eszkaláció Németországnak jobban fáj, mint Oroszországnak, a logika azt
sugallná, hogy Németország a de-eszkalációra törekedhetne azáltal, hogy felülvizsgálja és
újragondolja a páneurópai biztonsági megállapodások feladásáról szóló döntését, amelyeket
még az egypólusú korszak korai szakaszában kötött.
Ehelyett a józan ész elszállt az ablakon, mivel a berlini vezetők az ideológiai hevület által
felemésztve, megkettőzték az eleve kudarcos politikát.
Forrás: Glenn Diesen