Giovanni Pico della Mirandola mindenkit saját szobra megformálására szólított fel, René
Descartes úgy tartotta, hogy tudományos módszere az emberi lét fejlődését fogja
eredményezni, Marquis de Concordet pedig a gyógyászattól várt egyre magasabb
átlagéletkort. A 20. században a transzhumanizmus közvetlen előfutára volt
IJ.B.S Haldane 1923 - ban írt „Daedalus: A tudomány és a jövő” (Daedalus: Science and the
Future) című esszéje amely a genetika és más fejlett biológiai tudományágak
alkalmazásainak lehetséges előnyeiről szól.
Julian Huxley, Aldous Huxley – aki Haldane gyerekkori barátja volt – bátyja használta
először a transzhumanizmus szót. 1957 - ben a következőképpen határozta meg azt: „az
ember ember marad, de túllépi saját határait miközben megvalósítja emberi
természetének lehetőségeit”.[8] Definíciója jelentősen különbözik az 1980 - as
években használttól.
Az egyértelműen azonosítható transzhumanista mozgalom kialakulása a 20. század
utolsó évtizedeire tehető. 1966 - ban FM- 2 030 (korábbi nevén F.M. Esfandiary) – aki a New
York-i The New School for Social Research-ön tanította „az ember új koncepciói” című
tárgyat – nevezte először a „posthuman”-hoz (poszthumán – ember utáni) vezető új
technológiákat, életstílust és világnézetet felkaroló embereket „transhuman”-nak (a
„transitory human” – átmeneti ember – rövidítéseként).[9] 1972 - ben Robert Ettinger Emberből
szuperember (Man into Superhuman) című könyvével jelentősen hozzájárult a
transzhumanizmus fogalmának kialakulásához. 1973 - ban FM-2030 kiadta az Upwinger
kiáltványt (Upwingers Manifesto), hogy felélénkítse a tudatos transzhumán aktivizmust.[10]
Marvin Minsky számítógéptudós, a mesterségesintelligencia-kutatás egyik legjelentősebb
alakja a ’60-as években írt az emberi és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról. A későbbi
évtizedekben a számítógéptudomány további befolyásos gondolkodókat adott az
emberiségnek, mint például Hans Moraveket és Raymond Kurzweilt, aki a technikai
fejlesztések és transzhumanista jövőkutatás területén is otthonosan mozgott.
Az első transzhumanisták a ’80-as évek elején, a Los Angeles-i University of California-n
találkoztak, amely a transzhumanista összejövetelek fő központjává vált. Itt tartott FM- 2030
előadásokat a nézeteiről „Harmadik út” címmel. Az EZTV nevű, transzhumanisták és más
jövőkutatók által gyakran látogatott médiaművészeti intézményben mutatta be Natasha Vita-
More 1980 - ban „Elszakadás” (Breaking Away) című kísérleti filmjét, amelynek témája az
emberiség elszakadása biológiai korlátaitól és a Föld gravitációjától.[11][12] FM-2030 és Vita-
More később együtt szerveztek transzhumanista találkozókat Los Angelesben. 82-ben Vita-
More kiadta a Transzhumanista Művészeti Nyilatkozatot (Transhumanist Art Statement)[13] és
hat évvel később létrehozta a TransCentury Update című, transzhumanista témájú kábel-TV
műsort amely több mint 100 000 - es nézettséget ért el.
1986 - ban Eric Drexler kiadta a „Teremtés gépei: A nanotechnológia közeledő
korszaka” (Engines of Creation: The Coming Era of Nanotechnology)[14] című könyvét amely
a nanotechnológia és a molekuláris gyárak lehetőségeiről szólt, majd megalapította
az Előrelátás Intézetet (Foresight Institute). Az első a krionikát kutató, támogató és végző
nonprofit intézményként a Alcor Élet Meghosszabbítási Alapítvány (Alcor Life Extension
Foundation) dél-kalifornai irodája vált a jövőkutatók központi találkozóhelyévé.