HATVANEGYEDIK JELENET
Moszkva Pride
A 2009-es Eurovíziós Dalfesztivál oroszországi fináléja előtt alig néhány
órával Pride-felvonulást tartottak Moszkva utcáin. Csodálatosan szép
nyáreleji nap volt, és én a többi előadóművésszel együtt a közösségi
médiákon keresztül figyeltem az eseményeket az arénából. Épp elkezdődött
volna a főpróba, amikor elterjedt a hír, hogy az orosz rendőrség
félbeszakította a felvonulást, és mintegy nyolcvan részvevőt letartóztatott és
elszállított.
Mindenki tudta. A színfalak mögött másról sem volt szó.
- A felvonulás megrontja a társadalom erkölcsét – közölték a felelős
hivatalnokok.
A mi közönségünket hurcolták el erőszakkal az aréna elől, és természetes
volt számomra, hogy kimondjam azt, hogy őket támogatom, az orosz
hatóságokat viszont gyűlölöm.
- Shame on you, Russia – mondtam, és magamban arra gondoltam, hogy
csak nem játszunk végig egy szórakoztató programot, amikor a publikum
egy része ugyanakkor letartóztatásban van, mert kiálltak az alapvető emberi
jogokért?
De természetesen végigjátszottuk.
Végül kiderült, hogy csak én és a spanyol résztvevő fejezte ki a
szolidaritását a letartóztatott hódolóinkkal, a többiek stratégiailag
tudatlanok voltak. Stratégiailag közömbösek. - No politics in Eurovision – mondták valamennyien. Mintha az a jog,
hogy azt szerethessük, akit szeretünk, politikai kérdés lenne.
A zsűri a spanyol versenyzőt az utolsó helyre helyezte, engem hátulról a
harmadiknak. És az a verőfényes szombat ott Moszkvában munka