tudni szeretném, vajon mi az a „régi” történet, amit ezek szerint mindenki
ismer, és amit most egy újjal kell helyettesíteni?
Mert én alig ismerek valakit, aki csak a legcsekélyebb módon is tisztában
lenne a minket körülvevő fenntarthatósági válsággal.
Alig találkozunk olyannal, akinek fogalma lenne arról, hogy mit jelent a
forcings vagy a feedbacks kifejezés, és hogy a tengeri áramlások
megváltozása felgyorsíthatja az Antarktisz selfjegének olvadását. Az
általunk ismert emberek körében nincs senki, akinek fogalma lenne arról,
hogy az a rettenetes erdőirtás, amely az Amazonas mentén folyik, és
amelyen olyannyira felháborodunk, tulajdonképp pontosan ugyanúgy folyik
a szomszédságunkban is, az északi erdőövben. Bárkivel beszélünk is, még
senki sem hallott az új Pangeáról, vagy arról a két új vállalatról Zürich,
illetve Vancouver mellett, amelyek a legmesszebb jutottak az új technika
kifejlesztésében, hogy kiszippantsák a szén-dioxidot a légkörből. És
végképp nincs olyan az ismerőseink között, aki elolvasva az üzleti
ötletüket, elővett volna egy zsebszámológépet, és megállapította volna,
hogy ez nem fog működni úgy, hogy még a rendelkezésünkre álló
időkereten belül maradjunk.
Alig ismerünk olyat, akinek csak a legcsekélyebb fogalma is lenne a
klímaválságról. De nem kell szégyenkezniük emiatt. Mert találkoztunk
olyan fenntarthatósággal foglalkozó, vezető pozícióban lévő emberekkel és
pártvezetőkkel is, akik alig-alig tudtak többet.
Tény, hogy mindannyiunkból hiányzik az alapvető szükséges tudás, hogy
megértsük az életünkre nézve fontos változásokat, amelyek az életmódunk
miatt keletkeznek.
Három-négy évvel ezelőtt még én sem tudtam semmit az éghajlattal
kapcsolatos kérdésekről. Azért természetesen kicsit nyugtalan voltam. Néha
gondoltam arra, hogy szokásaink igencsak megviselhetik a föld természeti
forrásait.
Olykor-olykor olvastam valamit, hogy ez vagy az káros, de azonnal
megjelent egy másik cikk vagy személy, aki az ellenkezőjét állította, és