HETVENHETEDIK JELENET
Svenny Kopp
„Az ADHD-val az az alapvető probléma, hogy az egész az örömelv
alapján működik. Az illető csak olyan dolgokat képes csinálni, ami
maximálisan érdekli. Semmi más nem működik. Tehát minden a
jutalmazási rendszerrel függ össze. Minden a dopaminszinttel függ össze.”
Svenny Kopp, Göteborgi egyetem2017 május elején egy szép nap elmentem Svenny Kopp főorvos asszony
egyik előadására. Ő egy kutató, az idegtudományok és a fiziológia
orvosdoktora. Nemzetközi viszonylatban is a gyermek- és ifjúsági
pszichiátria úttörőjének számít. Ennek egyszerűen az az oka, hogy kutatásai
egy „különleges” dologra fókuszálnak: a kislányokra.
Az előadáson ott vagyok én, a barátnőm, Gabriella és néhány száz
alkalmazott a stockholmi iskola-egészségügyi, valamint ifjúsági- és
gyermekpszichiátriai intézményekből. Tehát csupa szakmabeli.
Gabriella ugyanabban a helyzetben van, mint én, valószínűleg épp ezért ő
az egyetlen, akivel képes vagyok mostanában együtt lenni. Neki is van egy
lánya, akire kimondtak egy diagnózist, és ő maga is folyamatosan a
kiégettség határán táncol.
Tulajdonképpen már rég össze kellett volna roppannia, egy
örökkévalósággal ezelőtt, de őserő van benne, és harcol, pontosan úgy,
ahogy oly sokan mások is, akiket ismerek, és ugyanilyen helyzetben
vannak. Csak a nagyon erősek roppannak össze, mert csak ők elég erősek
ahhoz, hogy a végtelenségig mindent ki tudjanak préselni magukból, hogy a
végén belepusztuljanak a kiégés lángjaiba, ebbe a rendkívül megerőltető
fegyelembe, amelyben mi, nők, messze túlszárnyaljuk a férfiakat.