Megjelenik Ivan és Fanny a Greenpeace-től, és megkérdezik Gretát, hogy
minden rendben van-e.
- Segíthetünk valamit? – kérdik. – Van rendőrségi engedélyed?
Az nincs. Ő iskolasztrájkot folytat, nem is gondolta, hogy az ilyesmihez
is kell engedély.
De ezek szerint kell. - Segítek neked – mondja Ivan, és magyarázni kezdi a demokratikus
jogokat és lehetőségeket.
De nem a Greenpeace az egyetlen, amely felajánlja a segítségét és
támogatását.
Mindenki Greta mögé áll.
Mindenki minden tőle telhetőt meg akar tenni, hogy valamiképp segítse.
De Gretának nincs szüksége segítségre.
Elboldogul egyedül is. Egyik újság a másik után készít vele interjút.
Már maga az, hogy egyáltalán szóba áll idegenekkel, és nem okoz
számára problémát, már ez hihetetlen előrelépés számunkra, szülők
számára.
Az összes többi csak a ráadás.
Svante telefonjára megérkezik az első interjú linkje, elolvassa a Dagens
ETC cikkét.
Majd még egyszer.
Fogalma sincs arról, hogyan történhetett, de ez a legjobb cikk az
éghajlatváltozásról, amit valaha olvasott.
A válaszok teljesen egyértelműek, szinte éles késsel metszik ketté az
eddig elhangzott sok-sok blablát.
Mintha a lánya egész életében mást sem tett volna, mintsem interjúkra
válaszolt.
Viszont Greta aznap nem eszik semmit sem ebédre.
Nem jutott rá ideje, és nem is tudott volna enni, amikor annyian nézik.
Ez bizony probléma, de hazaérkezve majd bepótolja.