KILENCVENNEGYEDIK JELENET
Egy mozgalom
Azt szokták mondani, hogy ha valaki önállóan csinál valamit, az még
semmi, de ha csatlakozik hozzá még valaki, az már egy mozgalom.
Ez esetben tehát Greta iskolasztrájkjának második napján, úgy kilenc óra
körül alakult meg a globális iskolasztrájk-mozgalom.
Legalábbis akkor kérdezi meg Gretát Mayson, az Adolf Fredrik
Zeneiskola nyolcadikos tanulója, hogy leülhet-e mellé. Greta bólint.
Ettől a pillanattól kezdve sosem ül többé egyedül.
További két iskoláslány érkezik, és leülnek a hideg utcakőre.
Egy diák a Stockholmi Egyetemről.
Egy harmincas éveiben járó franciatanár, aki otthagyta az iskolát, és
felutazott Göteborgból Stockholmba.
- Valószínűleg kirúgnak – mondja teljes nyugalommal. – De nem számít.
Mert valaminek végre történnie kell. Valakinek tennie kell már valamit.
Aztán jön a Dagens Nyheter és a TV4. Greta tanára is csatlakozik hozzá,
riportot készítenek vele a Híradóban. - Tanárként nem támogathatom ezt a sztrájkot – mondja a tévében. – De
magánemberként megértem, hogy miért teszi.
A felvételt úgy vágják meg, hogy nem tűnik semlegesnek az álláspontja,
így az elkövetkező hetekben annyi támadás és oly mértékű kirekesztés éri a
munkahelyén, hogy betegállományba kényszerül.
Az első gyűlölködők is felbukkannak, és a közösségi médiában nyíltan
gúnyolják Gretát. Szélsőjobboldali, névtelen trolloldalakról. De olyan
parlamenti pártok országgyűlési képviselői is, akikre közeli hozzátartozóink
is szavaznak. Egy olyan párt országgyűlési képviselői, akikre szomszédaink
legnagyobb része szavaz.