KILENCVENÖTÖDIK JELENET
A harmadik nap
Minden részletében kielemezzük, hogy érzi magát Greta. De bárhonnan is
közelítünk a kérdéshez, semmi jelét nem látjuk annak, hogy valami baj
lenne. Jól van. Sőt, jobban, mint jól. Negyed hétre állítja az ébresztőórát, és
jókedvűen kel ki reggel az ágyból. Jókedvű, amikor elkerekezik az
Országház felé, és jókedvűen érkezik haza délután.
Délután bepótolja, amit a többiek tanultak az iskolában, és olvasgatja a
különböző hozzászólásokat.
Időben lefekszik, azonnal elalszik, és nyugodtan végigalussza az egész
éjszakát.
Az evéssel viszont nehézségei vannak. A sztrájk alatt alig tud enni.
- Túl sok ott az ember, és nincs is rá időm. Folyton mindenki beszélni
akar velem.
Visz magával főtt babpürét, de valahogy nem működik a dolog.
Így tehát külön kap uzsonnát, amikor hazaérkezik. - Enned kell – mondja neki Svante. – Nem fog menni ez az egész, ha
nem tudsz enni.
Greta nem válaszol.
Az étkezés kényes kérdés. A legnehezebb. Már évek óta így van ez, és
nem is látszik bármiféle megoldás a láthatáron.
De a harmadik napon történik valami.
Megint arra jár a greenpeace-es Ivan. Kezében egy kis műanyag doboz. - Kérsz valamit enni, Greta? Tészta. Thaiföldi – mondja. – Teljesen
vegán. Kéred?
Odanyújtja neki a zacskót, Greta előrehajol, felnyújtja érte a kezét.
Átveszi a dobozt, leemeli a tetejét, néhányszor beleszagol.