Greta Thunberg - Eg a hazunk

Mert a kritikusok logikája szerint egy tizenöt éves gyerek ma már nem
képes arra, hogy önállóan gondolkozzon, pedig korlátlan számítógépes
kapacitás áll a rendelkezésére, és folyamatosan internetes kapcsolatban áll
az egész világ digitális tudástárával.
A gyerekek ugyanis nem követik az örökösen fejlődő társadalom
fejlődését. Itt ugyanis a fejlődés az ellenkező irányba megy, legalábbis az
iskolasztrájk kritikusai szerint.
Míg régen egy tizenöt éves már anya, dolgozó munkás, katona vagy
önálló ember lehetett, egy mai tizenöt éves már semmire sem képes.
És ez alól nincs kivétel – természetesen egészen addig, amíg nem úgy
gondolkodnak, ahogy bizonyos felnőttek azt szeretnék, és különben is, a
fiatalok járjanak iskolába, és tanuljanak tisztességet.
Ha esetleg mégis meg akarnák menteni a világot, akkor először is
végezzék el a középiskolát, menjen minden szépen úgy, ahogy kell. Aztán
esetleg továbbtanulhatnak, mérnök vagy kutató lehet belőlük, hogy aztán
úgy tíz-tizenöt év múlva kiléphessenek a munkaerőpiacra, hogy ott aztán
valódi változást hozzanak.
Úgy tűnik, a kritikusok nem tudják felfogni, hogy mindehhez már túl
késő.
Mert, mint már mondtuk, az a fajta klímaválság, amely cselekvést és
változtatást igényel – nem létezik. És feltehetően pont ebben rejlik az
iskolasztrájk zsenialitása.
Mert pontosan olyan magától értetődően egyszerű és kihívó, amilyenre
szükség van.
Az óra ketyeg. Az idő kifolyik a kezünkből, és mi teheti ezt
szemléletesebbé és egyértelműbbé, mint saját gyermekeink oktatása?
Mert mit tanuljanak, mi legyen belőlük?
És miért?
Az az idő, ami még rendelkezésünkre áll arra, hogy alapjában
megváltoztassuk a társadalmat, hirtelen rövidebb lett, mintsem hogy valaki
kijárja az általános iskolát és a gimnáziumot.
És ha semmi átfogó változás nem bukkan fel a láthatáron...
Hát akkor mit csináljanak a gyerekek?