Svante gnocchit főz. Nagyon fontos, hogy tökéletes legyen az állaga,
különben nem lehet megenni. A gnocchi krumpliból készült, rögbilabda
alakú tésztagolyó, pont akkorának kell lennie, mint egy svéd Dumle
cukorka.
Kiteszünk néhányat a tányérra. Ez egy kényes egyensúlyi kérdés. Ha túl
sokat teszünk ki, akkor a lányunk semmit sem eszik, ha túl keveset, akkor
túl kevés étel jut a szervezetébe. Természetesen eleve kevés, amennyit
elfogyaszt, de minden egyes falat segít valamit, és semmi se veszhet kárba.
Greta tehát ott ül és szortírozza a gnocchikat. Egyenként megforgatja
őket. Valamennyit megnyomogatja, majd újra kezdi. Húsz perc múlva
elkezd enni. Megnyalja, szopogatja és aprókat harap belőle. Lassan megy a
dolog. Egy rész véget ér a DVD-n. Eltelt harminckilenc perc. Elkezdődik a
következő fejezet, s közben felírjuk a különböző időket, hány harapás jut
egy fejezetre. De neki semmit sem mondunk.
- Tele vagyok – mondja hirtelen. – Nem tudok többet enni.
Svante és én nem nézünk egymásra. Vissza kell tartani a frusztrációnkat,
mert időközben beláttuk, hogy ez az egyetlen, ami működik. Próbálkoztunk
már más taktikákkal is. Minden lehetséges egyéb módszerrel.
Volt, hogy szigorúan rászóltunk. Volt, hogy kiabáltunk, nevettünk,
fenyegetőztünk, könyörögtünk, sírtunk és mindenféle megvesztegetéssel
próbálkoztunk, ami csak eszünkbe jutott. De úgy tűnik, hogy ez a
leghatékonyabb módszer.
Svante odalép a falon függő papírlaphoz, és felírja:
Ebéd: 5 gnocchi. Időtartam: 2 óra 10 perc.