SZÁZNYOLCADIK JELENET
Színre lépés
Azt hiszem, az élet valóságos. És azt is hiszem, hogy át kell gondolnunk a
helyzetet.
A földön valaha élt emberek hét százaléka ma él.
Ezek vagyunk mi.
És mi összetartozunk. Egy nagy egész részét képezzük, amely előre- és
visszanyúlik az időben, és csak tőlünk függ, ettől a hét százaléktól, hogy
biztosítsuk a jövőnket.
Ez a történelmi feladatunk, és szükségünk van egymásra.
Jobban, mint valaha.
Szükségünk van a technikára. Szükségünk van a fenntartható erdő- és
mezőgazdaságra. Szükségünk van a vállalatokra, a közgazdászokra, a
politikusokra, az újságírókra és a kutatókra, és szükségünk van arra a
fantasztikus képességünkre, hogy tudunk alkalmazkodni és változni.
De leginkább arra van szükségünk, hogy elfogadjuk a másik jóakaratát.
A klímaválságot már megoldottuk. Pontosan tudjuk, mit fogunk csinálni.
Az egyetlen, ami még hátravan, hogy döntsünk.
Ökonómia vagy ökológia? (Gazdagodás vagy gazdálkodás?)
Választanunk kell.
Legalábbis addig, amíg révbe nem érünk.
Teljesen abszurd, hogy a tisztán egzisztenciális kihívásainkat
pártpolitikára redukáljuk. Abszolút magától értetődőnek kellene lennie,
hogy rendelkezésre bocsátjuk azokat a korlátozott forrásokat, amelyek
lehetővé teszik számunkra a jövőbeli életet. Mint ahogy annak is teljesen
magától értetődőnek kéne lennie, hogy az előrevezető út néha megköveteli,
hogy egyet-egyet lépjünk hátrafelé is.