TIZENHARMADIK JELENET
„Ti vagytok a furcsák, és én vagyok normális”
Joakim Thåström{4}
Ami a lányunkkal történt, az nem magyarázható meg valamiféle
betűkombinációból álló diagnózissal, vagy azzal, hogy ő más. A végén
egyszerűen nem állt össze neki a világ.
Nekünk, akik történelmi távlatokban nézve is minden közös forrásból
elképzelhetetlen mennyiségű és mértékű felesleggel rendelkezünk, nincs
forrásunk arra, hogy segítsünk a háború és a terror elől menekülőknek –
olyanok, mint te vagy én, csak épp mindenüket elveszítették.
Greta osztálya az egyik órán megnéz egy filmet, amely arról szól, milyen
sok szemét gyűlt fel az óceánokban. A Csendes-óceán déli részén egy
hatalmas műanyag sziget úszik, nagyobb, mint Mexikó. Greta végigsírja a
filmet. Az osztálytársaira is egyértelműen nagy hatással vannak a látottak.
Mielőtt az óra véget ér, a tanár elmondja a gyerekeknek, hogy hétfőn
helyettesítő tanár jön, mert ő egy esküvőre utazik – Connecticut államba,
New York közelébe.
- Hű, de jó a tanárnőnek! – kiabálják a diákok.
És amint kilépnek a folyosóra, már el is felejtették a Chile partjainál úszó
szemétszigetet. A prémgalléros pehelykabátok zsebéből előkerülnek a
vadonatúj iPhone-ok, és akik már jártak New Yorkban, egymás szavába
vágva mesélik, hogy milyen fantasztikus boltok vannak ott, és
Barcelonában milyen remekül lehet vásárolni, meg aztán ott van Thaiföld,
ahol minden olyan olcsó, és egyikük Vietnámba utazik édesanyjával a
húsvéti szünetben, és Grétának egyszerűen nem áll össze a kép.
Ebédre hamburger van a menzán, de ő egy falatot sem tud lenyelni.
Az iskolai ebédlőben meleg van, nyüzsögnek a gyerekek, a zaj szinte
fülsiketítő. És a tányéron lévő zsíros húsdarab már nem ennivaló. Hanem