TIZENNYOLCADIK JELENET
Egyenesbe jöttünk
Fél évvel azután, hogy Gretáról kimondták a diagnózist, az életünk megint
viszonylag egyenesbe jött, napjaink kezdtek hasonlítani a közönséges
hétköznapokhoz, és kezdtek kialakulni a rutinjaink. 2015 van, és Greta egy
új iskolába került. Én alaposan kiürítettem a naptáram, és takarékon
dolgozom.
Beata negyedikes. Él-hal a zenéért és a táncért. Őrülten szereti az angol
Little Mix nevű lányegyüttes dalait, és a szobáját teljesen kitapétázta az
együttes tagjainak a fényképeivel. Mindenhonnan Perrie, Jade, Jesy és
Leigh-Anne néz ránk. Beata zenei őstehetség.
Ha szükség van rá, két nap alatt meg tudok tanulni kívülről egy egész
operaszerepet, és senkit sem ismerek, akinek jobb hallása lenne, mint
nekem – kivéve Beatát.
A stockholmi Skanzenből közvetített Allsång műsorban, ahol részben a
közönség is énekelhet, a legcsekélyebb lámpaláz és hiba nélkül állt ki élő
adásban, több ezer ember előtt.
Soha nem találkoztam senkivel, vagy nem hallottam senkiről, aki
gyorsabban tanult volna meg egy zenedarabot vagy dalt, mint ő.
De míg az év azzal telik, hogy egyenesbe jöjjünk és Gretát ápolgassuk,
Beata egyre gyakrabban kap dührohamot. Bár még csak tízéves, tombolása
jóval túllépi a serdülőkori átlagos kitöréseket. Messze többről van szó, mint
átlagos dühről és makacsságról.
Az iskolában minden a legnagyobb rendben megy.
De otthon összeomlik, nem működik. Egyszerűen nem bír velünk együtt
lenni.