Oded Galor - Az emberiség utazása

Németországban és más fejlett országokban szintén megtörtént már, hogy
bizonyos iparvidékek, amelyek a 20. század elején élték fénykorukat, később
hanyatlásnak indultak, és lemaradtak a szomszédaik mögött. Sőt, közvetlenül
1980 után az egész fejlett világon végigsöpört egy hullám, amelynek során a
gyártóipari állások iránti kereslet általános visszaesése volt megfigyelhető. A
fejlett gazdaságokban a gyártóiparban hirtelen zuhanni kezdett a
foglalkoztatottság: míg az 1970–79 közötti időszakban a foglalkoztatottaknak
még 25 százaléka dolgozott ebben a szektorban, 2010–15-ben ez a szám már csak
13 százalék volt. 7 Az Egyesült Királyságban ugyanebben a szektorban 1981 és
2019 között ez a szám 21,8-ról 7,6 százalékra esett vissza. 8 Az Egyesült
Államokban pedig 21-ről 8 százalékra. 9 Ezzel szemben a feltörekvő piacokon és a
fejlődő országokban a gyártóiparban dolgozók aránya csak kis mértékben esett
vissza: az 1970–79 közötti időszakban ez a szám átlagosan 13 százalék volt, az
1981–2019 közötti időszakban pedig 12 százalék, Kínában pedig ugyanebben az
időszakban 10 százalékról 21 százalékra emelkedett ennek a szektornak a
foglalkoztatási mutatója. 10
Ahogy azt már az előző fejezetekben is láttuk, Nyugaton az ipari forradalom
időszakában az életszínvonal leginkább az egymást erősítő humántőkeképzés és
gyors technológiai fejlődés következtében emelkedett. A technológiai fejlődés
pedig jóllehet az iparosodásban öltött testet, az életszínvonal emelkedése nem
követte szigorúan az iparosodás mértékét. Igaz, az iparosodás korai időszakában a
kettő még kéz a kézben haladt: az egy főre eső jövedelem az iparosodás
szintjének megfelelően emelkedett. De a 20. században, amikor a kevesebb
szaktudást igénylő iparágak technológiai fejlődése lelassult, az iparosodásnak az
életszínvonalra gyakorolt hatása is megváltozott. Ahelyett ugyanis, hogy tovább
ösztönözte volna a humántőke fejlesztését és a gazdasági növekedést, az alacsony
képzettséget igénylő ipar ezeket a tendenciákat inkább elfojtotta – pontosan úgy,
mint korábban a mezőgazdaság.
Vegyük például Franciaországot! Azok a tartományok, amelyekben az ipar
gyorsan fejlődött, és intenzív gazdasági növekedés indult meg a 19. század
közepén, nagyjából az 1930-as évekig viszonylagos gazdagságban éltek, de a 21.
század fordulóján már jócskán le voltak maradva a többi, kevésbé iparosított
tartomány mögött. Azaz az ipari központok bizonyos termékek előállítására
történő specializálódása rövid távon gazdagította a helyi lakosokat. Idővel viszont
az a körülmény, hogy egy olyan ipari szektoré lett a vezető szerep, amely
kizárólag alapfokú iskolát végzett munkásokat foglalkoztatott, ezeken a
vidékeken csökkentette a felsőoktatásba való befektetési kedvet, azaz korlátot
szabott az iskolázottsági szint emelkedésének. Ezek a különbségek a
humántőkeképzés terén az alacsony képzettséget igénylő iparvidékek, illetve a
magasabb képzettséget igénylő szakmáknak és szolgáltatásoknak otthont adó