A növekedés kora
A 20. század második felében a változás nagy kerekei tovább forogtak,
méghozzá egyre gyorsabb tempóban. Ez volt az az időszak, amikor a növekedés
kora az egész világon minden gazdaságot utolért, s ezzel a bolygón élő több
milliárd ember életszínvonalát emelte meg soha nem látott mértékben, jóllehet
gyakran felettébb egyenlőtlen módon. Ez az átalakulás pedig megint csak arra
világít rá, hogy milyen fontos hatással bír a humántőke modern világunkban az
életminőség javítására. Éppen ezért nevezte az amerikai gazdaságtörténész,
Claudia Goldin a 20. századot egyenesen a „humántőke évszázadának”.
A 20. század nagy technológiai áttörései közé sorolható az atomenergia
hasznosítása, a személyi számítógépek megalkotása, az antibiotikumok
kifejlesztése, az autók és repülőgépek fejlődése, valamint a rádió, a televízió és
természetesen az internet megjelenése. E teljesen új találmányok mellett viszont a
technológiai fejlődés a legfontosabb mezőgazdasági terményeinket sem hagyta
érintetlenül. A kivételesen magas hozamú és a betegségekkel szemben ellenálló
búza-, kukorica- és rizsfajták kifejlesztése pillanatok alatt megsokszorozta a
mezőgazdaság produktivitását. A „zöld forradalomnak” is nevezett jelenség oly
mértékben növelte ezeknek a nagy tömegben termesztett gabonáknak a
mennyiségét, hogy a világ minden táján csökkent az éhezés. Ezeknek köszönhető,
hogy Mexikó az 1960-as években gabonatermesztés terén önellátó ország lett,
míg India és Pakisztán az 1965–1970 közötti időszakban megkétszerezte a
betakarítási mennyiségét, és 1974 óta nem szorul gabonaimportra.
Számos egyéb esetben az újítások nem is annyira technológiai vagy
tudományos jellegűek, inkább szervezési téren bírtak óriási jelentőséggel. 1968-
ban például a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ajánlására az amerikai
vállalkozó Malcolm McLean által tervezett modern intermodális
szállítókonténerből nemzetközi szabvány lett. Ennek az egységes
szállítókonténer-típusnak a bevezetése a különböző szállítóeszközökön jelentősen
növelte a be- és kirakodás hatékonyságát, ami töredékére csökkentette a szállítási
költségeket, és ezzel hozzájárult a nemzetközi kereskedelem felfutásához.
A technológiák nagy léptékű terjedése most is erősítette a humántőkeképzés
iránti keresletet, illetve annak értékét, aminek következtében a demográfiai
átmenet eljutott a bolygó legtávolabbi szegleteibe is. 1976 és 2016 között
világszerte erősödött a humántőkeképzés, következésképp az egész világ
vonatkozásában az írni-olvasni tudók aránya a nők között 61-ről 83 százalékra, a
férfiak körében pedig 77-ről 90 százalékra emelkedett. Az iskolaérett, de iskolába
nem járó kislányok aránya 1970-ben még 35 százalék volt, 2016-ban már csupán
10 százalék, a kisfiúk esetében 20-ról 8 százalékra csökkent ez az arány. A
Világbank által „alacsony jövedelműnek” minősített országokban még figyelemre