Összefoglalás: a növekedés titka

Az emberiség rendkívüli fejlődésen ment keresztül – lélegzetelállító az út, amit
magunk mögött hagytunk, és gyökeresen különbözik a bolygón élő minden más
élőlény evolúciójától. Távoli őseink Kelet-Afrika szavannáin kóboroltak, tűzzel
világítottak, fűtöttek és főztek, köveket csiszolva pengéket, baltákat és egyéb
eszközöket készítettek. Sok-sok millió évvel később egyik leszármazottjuk ezt a
könyvet egy olyan hordozható személyi számítógépen írja, amely a másodperc
törtrésze alatt képes összetett matematikai műveleteket elvégezni olyan
nanotechnológián alapuló processzorok segítségével, amelyeknek a számítási
kapacitása százezerszer meghaladja azoknak a mindössze ötven évvel ezelőtt
használt számítógépeknek a teljesítményét, amelyek embert juttattak a Holdra.
Az első szikra, amely az emberiséget elindította ezen a különleges utazáson, az
emberi agy fejlődése volt. Ezt a fajunkra nehezedő egyedi evolúciós nyomás
kényszerítette ki: az alkalmazkodás során agyunk egyre összetettebb feladatok
elvégzésére lett képes. Fejlett agyú őseink aztán egyre jobb technológiákat
fejlesztettek ki, amelyek segítségével ügyesebben tudtak vadászni és gyűjtögetni.
Ezek az előnyök a népesség növekedéséhez vezettek, míg azok a tulajdonságok,
amelyek lehetővé tették az új technológiák használatát, túlélési előnyt
biztosítottak. Így született meg a Homo technologicus: az az ember, akinek az
ujjai alkalmazkodtak a nyersanyagok megmunkálásához, s így a vadászathoz és a
főzéshez jól használható eszközöket tudott készíteni, akinek a karja úgy fejlődött,
hogy képes legyen messzire és pontosan elhajítani a lándzsát, akinek az agya
tudta tárolni, elemezni és továbbítani az információt, és ki tudta fejleszteni az
emberi nyelvet, amelynek segítségével érvelni és kommunikálni lehetett, illetve
magas szintű együttműködésre és komplex kereskedelmi kapcsolatok
kialakítására nyílt lehetőség.
Az ember több százezer éven át egyre jobban alkalmazkodott a folyamatosan
változó világhoz, mígnem ez a fejlett alkalmazkodóképesség lehetővé tette, hogy
őseink Afrikából kimerészkedve új területeket hódítsanak meg. Megtanultak
védekezni az időjárás viszontagságaival szemben, a különböző élőhelyeken a
vadász- és a gyűjtögető módszereik tovább finomodtak, mígnem körülbelül 12
000 évvel ezelőtt bekövetkezett az első nagy átalakulás: egyes embercsoportok
letelepedtek, és elkezdték maguk termeszteni az élelmet, ami idővel olyan
evolúciós nyomássá erősödött, hogy az egész faj kénytelen volt követni
példájukat.
A neolitikus forradalom maradandó hatással volt az emberiségre. Alig néhány
ezer év leforgása alatt szinte minden törzs felhagyott a nomád életmóddal, és