7.

Ragyogás és nyomor

Az elmúlt évtizedben rengeteg csónak süllyedt el nem messze Líbia partjaitól,
fedélzetén afrikai kivándorlókkal, akik közül több ezren fulladtak a tengerbe.
Akik pedig túlélték, csalódottak voltak ugyan, mert nem jutottak el
Olaszországba, de ennek ellenére sem bánták meg döntésüket, hogy vállalkoztak
a veszélyes útra Európa felé.
Csak a 2015-ös évben több mint egymillió ember kelt át a Földközi-tengeren
rozoga lélekvesztőkön, és még rajtuk kívül is sok ezren voltak, akik az elhúzódó
humanitárius válság következtében Afrikából, a Közel-Keletről és Latin-
Amerikából Európa, illetve az Egyesült Államok határai felé vezető úton
vesztették életüket. Ez a kétségbeesett tömeges kivándorlás, amely során az
emberek nemcsak az életüket teszik kockára, hanem hátrahagyják családjukat és
hazájukat, és a nagy nehezen összekuporgatott pénzüket kifizetik az
embercsempészeknek, elsősorban annak a következménye, hogy a világ
különböző régióiban óriásiak a különbségek az életkörülményekben – ez
elsősorban az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok hiányában, a
társadalmi és politikai stabilitás mértékében, az oktatás színvonalában, a várható
élettartamban, valamint az átlagkeresetben mutatkozik meg, illetve az utóbbi
években bizonyos helyeken fegyveres konfliktusok miatt is rengetegen
kényszerülnek arra, hogy elhagyják otthonaikat.
Az életkörülmények közötti különbség olyan hatalmas, hogy a skála egyik
végén élők szinte felfogni sem tudják, milyen lehet az élet a másik végleten.
2017-ben, a legtöbb fejlett országban a várható élettartam meghaladta a nyolcvan
évet, a csecsemőhalandóság öt alatt volt (ezer élve születésre kevesebb mint öt
egyéves kor alatti elhalálozás jutott évente), szinte a teljes lakosság használt
elektromos áramot, és jelentős részük rendelkezett interneteléréssel is, a
huzamosabb ideig fennálló alultápláltság pedig 2,5 százalék körül mozgott. A
legfejletlenebb országokban viszont a várható élettartam hatvankét év alatt volt, a
csecsemőhalandóság meghaladta a hatvanat, a lakosságnak kevesebb mint 47
százaléka használt elektromos áramot, és kevesebb mint egytized százaléka érte
el az internetet, illetve a lakosság 19,4 százaléka szenvedett alultápláltságban (13.
a)–e) ábrák). 1
Ugyanilyen zavarba ejtő az életszínvonal-beli különbség az egyes
társadalmakon belül is a különböző rétegek, illetve a bizonyos etnikai és faji
kisebbségek között, ami az oktatási színvonalban, a jövedelmek alakulásában és a